A függöny legördült: Szilveszter Szilviára emlékezünk
A függöny legördült, gyászolunk. Keressük a közös élményeket, képeket. A nagybetűs pillanatokat. Szilveszter Szilvire emlékezünk, én nem ismertem és most sem ismerek olyat, aki jobban szerette volna a színjátszást, a színházat. Most, miután társulatot váltottál, kérlek, ugyanúgy csinálj mindent tovább. Ugyanolyan derűvel, lendülettel, akarattal, mint azt tetted Kiskunhalason, Győrszemerén, ebben a földi színházban.
Furcsa színdarab az élet. Sokan játszunk és játszanak ezen a hatalmas színpadon. Tragédiák és komédiák váltják egymást. Folyton legördül a függöny, hogy aztán újra szétnyíljon, hogy tovább játszhassunk. Van azonban olyan pillanat, amikor nincs tovább. Amikor be kell látnunk, az élet úgy rendezte, hogy ebben már nekünk ne legyen szerepünk. Viszont a közösen eltöltött pillanatok, a beszélgetések, az emlékek itt maradnak velünk.
Szilveszter Szilvi is velünk marad. Csendesen, megbékélve, szerettei körében váltott társulatot, hogy aztán majd odafent játsszon tovább. Mindig is imádta a színházat, abból sem a hagyományosat. Alternatívnak mondták akkoriban, mostanában inkább modernként emlegetnénk. Meggyőződésem, hogy azért lettél programszervező, művelődésszervező, hogy még közelebb legyél a szeretett műfajhoz. Életedből 34 év Kiskunhalashoz kötött. Meg rengeteg barát, átélt, megélt pillanat, katarzis, öröm, bánat. A Harlekin Színpad, vagy éppen a halasi Gózon pódiuma, neked mindkettő olyan volt, mintha a Nemzeti Színház volna.
2004-ben visszaköltöztél szülőföldedre, a gyökereidhez, Győrszemerére. Imádtad az életet, Yvette lányodat, Bence unokádat. Nemcsak ők köszönnek most el tőled, hanem a barátaid, egykori színpadi társaid, ismerőseid. Mi, halasiak is. Szilveszter Szilvia március 3-án, pénteken ünnepelte volna 74. születésnapját. Vége van. A függöny legördült...
