A kistérségből a Karib-tengerre

- A kistérségből származol, hol töltötted a gyermekkorod, hol végezted tanulmányaid?

- A gyerekkorom nagyrészét többnyire Szolnokon töltöttem, aztán a szüleim sajnos elváltak, mikor kicsi voltam, így az általános iskolai tanulmányaimat Kecelen és Kiskörösön folytattam, a középiskolát pedig már Kiskunfélegyházán végeztem el.

- Mikor és miért döntöttél úgy, hogy külföldön szeretnél dolgozni?

- 2014-ben jött egy álláslehetőség, egy folyami hajón Franciaországban. Nem is gondolkoztam rajta sokat, azonnal elvállaltam, mert kihívásnak éreztem akkoriban. 3 évig dolgoztam ennél a cégnél, 4 országba jártunk 9 napon keresztül, többnyire idősebb korosztályból voltak az utasaink, nekik próbáltuk feldobni a hétköznapjaikat. A munkaköröm az első évben felszolgáló volt, a következő két évben pedig bármenedzserként dolgoztam. Számomra ez óriási nagy lehetőség és kihívás volt, mivel nem sokan kapják meg ilyen rövid idő alatt ezt a munkakört. Feladatom volt koktélok és frissítő italok elkészítése.  A recepteket, elkészítései módokat a budapesti éjszakából vittem magammal, ugyanis számos nívós helyen dolgoztam a fővárosban, és ezáltal a legjobbaktól tudtam tanulni.

- Hogy, mikor, miért kerültél Dominikára?

- Ez az egész munka nyaralásnak indult. 2017 novemberében, az akkori párommal elutaztunk nyaralni Dominikára. Már amikor megérkeztünk, éreztem és tudtam, hogy én még ide visszafogok térni, de nem is sejtettem, hogy milyen álláslehetőséget fogok kapni az utazásom alatt. Sokat nem gondolkoztam, csupán egy naplemente és egy óceánpart kellett, ahhoz, hogy meghozzam azt a döntést, hogy itt maradok. Még tartott a nyaralás, amikor felmondtam az előző munkahelyemen, a nyaralás végén visszamentem Franciaországba két hétre, elintéztem a szükséges papírokat, majd hazamentem a családomhoz. Elmondtam nekik a „jó” hírt, hogy felmondtam, és egy egészen új életet fogok kezdeni Dominikán.

- Miért vonzó számodra a Dominikai Köztársaság?

- Hihetetlen volt számomra, hogy egy ilyen ország, ennyire gazdag természeti adottságokkal rendelkezik, csodaszép tenger- és óceánpartjai vannak. Imádom az emberek lazaságát, teljesen más kultúrával rendelkeznek, mint amit egy magyar ember el tudna képzelni. Nem ismerik a stresszt, kicsit le vannak lassulva, lazulva, mindig vidámak és mosolyognak, mindent megtesznek azért, hogy az itt nyaraló vendégek remekül érezzék magukat. Sokan mesélik, hogy a szállodában, reggel már az omlett készítése közben vagy a szobatakarításkor is táncol, énekel a személyzet, és ez az életérzés végigkíséri az egész napjukat. A helyiek ezt csak úgy hívják: TRANKILO.

- Mivel telnek kint most a mindennapjaid? Milyen feladataid vannak?

- Egy olyan magyar csapat tagja vagyok, akik ide érkező magyaroknak szerveznek kirándulásokat a térségben. Az utasok folyamatosan érkeznek hozzánk, fogadjuk őket a reptéren, elkísérjük őket a szállodájukba, tájékoztatjuk őket a kirándulásokról, amiket mi magunk szervezünk le, és 0-24-ben a rendelkezésükre állunk, így most a hétköznapjaim és a hétvégéim is munkával telnek. Minden napom egy új kaland. Elvisszük az utasokat bálnalesre, hajóval elutazunk egy lakatlan szigetre, ananászba töltött Piña Colada koktélt szürcsölünk vagy éppen a helyiek által készített friss langusztát eszünk a Karib-tenger partján. Imádom!

- A mindennapokban milyen vicces, érdekes dolgokkal találkozhat, aki oda téved?

- A jogosítvány megszerzése már alapból egy vicces sztori. Úgy működik, hogy senkinek nem kell tanfolyamra járnia, vizsgáznia, hanem be kell menni az okmányirodába, befizetni egy bizonyos összeget, amiért gyakorlatilag meg tudják vásárolni a jogsit. Vezetés közben csak az ösztöneikre hallgatnak, így elsőre úgy tűnhet, elég nagy fejetlenség van az utakon. De ez csak a látszat. A zéró tolerancia fogalmát nem ismerik, nyugodtan fogyaszthat alkoholt a sofőr, de az autópályán olyankor ki kell tenni a vészvillogót, hogy a többi vezető tudja, ki kell, kerüljék a kocsiját. A motorokon nagyon ritkán látni egy embert, általában ketten vagy hárman utaznak egyszerre egy járművön, és még a bőröndök, egyéb csomagok is felférnek.

- Kedvenc kinti ételed, italod?

- Kedvenc italom a MAMAJUANA, amiben rum és minden olyan gyümölcs megtalálható, amiből naturális italokat lehet készíteni, ezek teljesen cukor- és tartósítószer mentesek. A helyi ételek sajnos nem a kedvenceim, de szeretem a különleges halakat, amiket az óceánból fognak ki. Ilyen például barracuda és kardhal. Nagyon szeretem a churrascot, ami egy argentin steak-féle.

- Milyen időközönként tudsz hazajönni? Mi hiányzik legjobban itthonról?

- Sajnos csak félévente, két hétre tudok hazamenni. Imádom Dominikát, nagyon jó itt lenni, de a családtagjaim hiányát semmi nem tudja pótolni. Szerencsére a karácsonyt most otthon tudtam tölteni, de január elején már vissza kellett jönnöm dolgozni, hisz itt ilyenkor van a főszezon, sok magyar vendég érkezik hozzánk.