A Polski nem egy autó, hanem egy életérzés
Hatodik alkalommal gyűltek össze Kunfehértón az ország egész területéről azok a büszke autótulajdonosok, akik hosszú évtizedek óta rajongnak a Polski Fiat 125p járműveikért. A legtöbben nem megvásárolták, hanem szüleik, nagyszüleik féltve őrzött Polskiját használják tovább a mai napig.
A találkozót most már hatodik éve a kiskunhalasi Kis-Faragó Péter szervezi meg. A résztvevők létszáma minden esztendőben nő.
- 2007 óta működött egy egyesület, de nem volt igazi csapat, akikkel találkozni lehetett volna. Ezen szerettem volna változtatni, amikor elindítottam ezt a rendezvénysorozatot évekkel ezelőtt. Most már ott tartunk, hogy a legközelebbi autó 130 km-től érkezik hozzánk, de lesz olyan jármű is, ami közel 450 kilométert gurul majd, hogy ideérjen. Kisgyerekként sokat ültem ilyen Polskiban, hisz nekünk is ilyen autónk volt. Innen jön ez a (nincs rá jobb szavam) szerelem, mely a mai napig tart. Örülök, hogy ezeken az alkalmakon azt látom, hogy rajtam kívül még sokan szeretik legalább ennyire a Polskijukat – árulta el a főszervező.
A mostani találkozó legfiatalabb résztvevője három éves volt, a csapat legidősebb Polski tulajdonosa pedig már 96 esztendős is elmúlt. Azt mondja, amíg csak teheti, minden évben el szeretne jönni.
- Nem mai darab az autónk, hiszen 1971-ben vásároltuk meg a férjemmel, aki sajnos azóta már elhunyt. Most már a lányom vezeti, de a mai napig nagyon szeretek benne ülni, rengeteg helyre elvitt már minket ez a kocsi. Szeretek eljönni ezekre a találkozókra, hiszen itt csupa kedves emberrel tölthetjük az időnket, közben pedig láthatjuk a sok szép Polskit is – árulta el Fodor Kálmánné.
Jelen volt az országos klubelnök, Lenkó Gyuláné Erna is, aki büszkén mutatta meg járművét, amit a magyarországi és a lengyel klubtagoktól közösen kapott egy jeles évforduló alkalmából.
Abban a találkozó minden résztvevője egyetértett, hogy Polski nem egy autó, hanem egy életérzés. Juhász Sándor is ezt a nézetet vallja.
- Ezt az autót nem vettem, hanem gyakorlatilag bele születtem. Viccesen azt szoktam mondani, hogy valószínűleg én ebben készülhettem, ezt pedig a szüleim sem tartják kizártnak (nevet). Egész eddigi életemet végig kísérte ez a kocsi, hiszen ezen tanultam meg vezetni, majd a jogosítvány megszerzését követően is ezzel tettem meg az első utamat. Azóta is büszkén ülök a kormánynál – tudtuk meg Sándortól.
A résztvevők elárulták, hogy közös kirándulásokkal, egymás autóinak megismerésével és persze barátkozással töltik majd a kunfehértói napokat.
