Dr. Horváth Lászlóra emlékezünk
Gyászol a halasi közélet: elhunyt dr. Horváth László köztiszteletnek örvendő főállatorvos, kisgazda politikus, országgyűlési és önkormányzati képviselő, lelkes, elhivatott állatvédő. A szomorú hírt fia jelentette be pénteken délután. Dr. Horváth László a napokban ünnepelte volna 99. születésnapját.
Dr. Horváth László 1923. június 13-án, Földeákon született. 1941-ben Makón, a reál-gimnáziumban érettségizett, ebben az évben megkezdte állatorvostudományi tanulmányait. 1945 márciusában Bécsben állatorvos diplomát kapott. Dr. Horváth László egyike volt annak a nyolc friss diplomás állatorvosnak, aki Bécsből nem nyugat felé veszi az irányt, hanem az ezer sebből vérző, szétbombázott, kirabolt, meggyötört Magyarországra igyekezett. Budapesten, a Bécsben kapott diplomát nem ismerik el. Újabb szigorlatok, évismétlés, vizsgák, akadályok, igazolások, papírok kellenek. Amikor kézhez kapja diplomáját 1950-ben, a Budapesti Agrártudományi Egyetem Állatorvos Tudományi Karának dékánját úgy hívják: Dr. Mócsy János. Közismert Mócsy professzor intelme a hallgatók körében: „ A munkátok során először is embernek kell lenni, másodszor is embernek kell lenni és harmadszor is embernek kell lenni, de mind e mellett nagyon üdvös, ha az állatorvos-tudományt magas szinten művelitek.” Dr. Horváth László 1950-től az anatómia tanszéken fizetés nélküli tanársegéd volt. Sajnos, neki is távoznia kell a tanszékről, miután 1952-ben az anatómia professzorát, dr. Zimmermann Ágostont nemcsak a tanszék éléről, de az egyetemről is eltávolítják. Nehéz idők jártak ekkor. 1953-ig az Országos Állategészségügyi Intézetben korboncnokként dolgozik. Ekkor végleg elhagyja a fővárost.
1956-ig községi állatorvosként dolgozik Szőregen, Mórahalmon, Csanádpalotán. Embernek lenni itt is nehéz volt. A párttitkár kezébe nyomott egy listát 41 névvel, és közölte: ne merjen kimenni a kulákokhoz állataikat kezelni, mert ezek likvidálásra vannak ítélve. Ő felkereste a listán szereplő családokat, megkérte őket, hogy ne vegyék zokon, ha csak sötétedés után tudja vállalni állataik kezelését. 1956-ban Csanádpalotán a Nemzeti Bizottság vezetőjévé választották. Rövid életű volt ez a titulus, mint ahogy rövid életű volt a forradalom és a szabadság is. Drága árat kellett érte fizetnie. Internálás, hét hónapi Szegedi Csillag Börtön, közel egy évig a bitófa árnyékában.
1958-ban szabadult. Rendőri felügyelet mellett állást kapott a Kiskunhalasi Városi Vágóhídon. Ő volt az az ember, aki a vágás után segédmunkásként a csarnok kövét felmosta, fertőtlenítette. 1960-tól engedélyezték számára, hogy állatorvosként dolgozzon. 1967-től 1983-ig szakmai munkája elismeréseként Kiskunhalas város főállatorvosa lett. 1983-tól magángyakorlattal rendelkező üzemi állatorvosként dolgozott. 1990-ben országgyűlési képviselőnek választják a kiskunhalasi egyéni választókörzetben, az FKGP színeiben. A parlamentben a Nemzetbiztonsági Bizottság titkára, majd alelnöke volt
1992-93-ban az Állatvédő Egyesület Országos Elnöke. 71 évesen, 1994-ben vonult nyugdíjba. Szívügye volt a halasi úszósport, tevékenye része volt a Kiskunhalasi Úszó és Gyógyúszó Egyesület létrejöttében. 1996-tól a MÁOK Bács-Kiskun Megyei Szervezet titkára, majd alelnöke, motorja, nélkülözhetetlen személyisége volt. 1998-tól Kiskunhalason önkormányzati képviselőként ténykedik a halasiakért. 2003-ban, 80 esztendős korában megalakítja és első elnöke lesz Kiskunhalason az Állatvédő és Természetbarát Egyesületnek. 2011. augusztus 20-án – a kamara javaslatára – állami kitüntetésben részesült. Hat évtizedes állatorvosi munkája és életútja elismeréseként a Parlamentben átvette a Tolnay Sándor Díjat. 2012 októberében a MAOK Bács-Kiskun Megyei Szervezet titkárává újraválasztják. Életútja, közéleti szerepvállalása, valódi lámpásként világított, utat mutatott emberségből, kollegalitásból, segítőkészségből, kitartásból, öregbítve az Állatorvosi Kar hírnevét, megbecsülését-olvasható a kormany.hu oldalán dr. Horváth László életútját felelevenítő írásban.
Fotó: Délmagyaroország archív
