Egy világjáró diáklány kalandjai
Kiskunhalas, Anglia, Franciaország, Kína, Thaiföld…és még ki tudja, hogyan folytatódik majd azon helyek felsorolása, amik meghatározó szerepet töltenek be Opóczki Edina életében. A halasi lány a középiskola elvégzése után elindult szerencsét próbálni a nagyvilágban. Sok szép élménnyel gazdagodott az évek során, ezekről pedig örömmel mesél weblapunk olvasóinak.
- Halason nőttél fel, itt jártál iskolába, utána viszont felpörögtek az események. Mikor játszottál el először a gondolattal, hogy külföldre utaznál?
- Gimi után én két évig még Halason dolgoztam, de folyamatosan motoszkált a gondolat a fejemben, hogy egy olyan országban szeretnék élni, ahol angolul beszélnek. Én eredetileg Los Angelesbe készültem azon az ominózus nyáron, mikor nekiindultam kalandos utamnak. Végül egy párórás gondolkodás eredménye lett az, hogy akkor inkább irány Anglia! 2011. augusztus 17-én, egy nappal a születésnapom előtt beteljesítettem azt a magamnak tett fogadalmat, hogy a 21. szülinapom előtt én már egy angolnyelvű országban leszek. Angliában először dolgoztam, karriert kezdtem építeni, majd pedig 2016-ban elkezdtem alapszakon az egyetemet.
- Itt persze nem álltál meg. Egészen más területek és országok felé is nyitottál.
- Az egyetem kapcsán lehetőségek nyíltak meg előttem. Részt vettem egy olyan programban, ami lehetőséget adott arra, hogy a harmadik évemben külföldre menjek tanulni. Így jutottam el Franciaországba, ahol egy Párizstól 300 kilométerre lévő kis településen éltem. A tanév második félévében pedig jött Kína, azon belül is Sanghaj, ami eddig a legnagyobb hatással volt rám.
- De ez még mindig nem a bakancslistás országaid listájának vége. Ugye?
- Igen, hiszen Franciaország és Kína után úgy döntöttem, hogy szeretném még az élményeket megfűszerezni egy újabb utazással. S ha már Ázsiában voltam, onnan sokkal idő- és költséghatékonyabb volt eljutni Thaiföldre, ahol 3 hétig kipihentem a tanév nehézségeit. (nevet)
- Mi volt az a legmeghatározóbb dolog, helyszín, élmény Kínában, amire elsőként gondolsz vissza, ha erről kérdeznek?
- Egyértelműen a Sárga-hegység. 4 napot és 3 éjszakát töltöttem el ott. Ez egy hatalmas hegyvonulat. Többek között itt szerették volna forgatni Az Avatar filmet is, de végül nem kaptak rá engedélyt. Ha Kínára gondolok, egyből ez a helyszín ugrik be. A hegyek, a sok turista, a hidak, a szakadékok, amiktől még most is remeg a térdem, ha belegondolok, hogy lenéztem a mélységbe.
- Most értelemszerűen Kiskunhalason vagyunk, itt beszélgetünk, viszont azt érzem a szavaidból, hogy ez egy ideiglenes állapot az életedben. Meddig tervezel itthon maradni?
- Én most itt ragadtam egy kicsit. A pandémia miatt tavaly nyár óta Kiskunhalason vagyok. Az utazás karanténokkal, tesztekkel és egyéb kellemetlenségekkel jár. Úgy éreztem, hogy erre a felesleges stresszre nekem most nagyon nincs szükségem. Éppen ezért döntöttem el, hogy ok, akkor most lassítunk kicsit. Elkezdtem a tanulmányaimat mesterszakon, most pedig 100 százalékosan csak a tanulásra összpontosítok. Nem gondolkodom azon, mi megy most a nagyvilágban. Kiskunhalason vagyok, innen indultam, imádom ezt a várost.
- Viszont ha újra megnyílnak a lehetőségek, vége lesz a vírusnak és a tanulmányaid is engedik, akkor biztosan vannak további terveid.
- Bízom magamban, a szerencsémben és a kőkemény munkámban. Soha nem mondanám azt, hogy nem élnék a hazámban, hiszen lehet, hogy a külföldi egyetem elvégzése után végül itt kapok majd olyan kielégítő állásajánlatot, amire vágyom. De az álmaim között most az szerepel, hogy visszamegyek Angliába, elvégzem az iskolát, szeretném megalapítani saját menedzsment konzultációs cégemet. Mivel ez olyan munkakör, ami nem igényli azt, hogy az ember konkrétan egy adott helyen legyen, egy irodában, arra vágyom legjobban, hogy Kínában élhessek, és onnan dolgozhassak. Amióta én oda betettem a lábam, azóta visszavágyom. Éppen ezért biztosra mondom, hogy én egyszer ott még ki fogok lyukadni a jövőben.
