Emberi léptékű Halas
Radványi Dorottya bemondó, szerkesztő-műsorvezető járja az országot. A közelmúltban Kiskunhalasra is ellátogatott, és nagyon tetszett neki, amit itt látott. Szereti a természetet, a rendezett környezetet. Megosztotta a Halasmédiával az általa tapasztaltakat.
Radványi Dorottya képernyős karrierje a ’80-as években indult. A Magyar Televízió bemondónőjeként ismerhettük meg, majd újabbnál újabb feladatok és műsorok várták. Jelenleg a Hogy volt!?... fűződik az ő nevéhez és Sztankay Ádáméhoz a Dunán.
- Most az Egészségváros programsorozat kapcsán eljutok új helyekre és a kedvenc helyeimre is. Nagyon örülök, mert bevallom, hogy még nem jártam Kiskunhalason. Lenyűgöznek a parkok, a fák, a gyönyörű régi épületek, amik fennmaradtak. Az egész várost úgy látom kívülállóként, hogy a nyugalom és az építészet intimebb ága fémjelzi. Azt látom, hogy nagyon emberi léptékű minden itt, a városban. Igaz, hogy most vasárnap van és csendesebb, de akkor is. Nagy kedvenceim közé tartozik a Mecsek. Remélem, eljutok Orfűre. A nagypapám alapította az orfűi tórendszert. Nekem örök nosztalgia, hogy eljussak oda. Természetesen szeretem a Balatont, a nagy hegyeket. Nagy kiránduló vagyok. A Pilist, a Mátrát szintén nagyon-nagyon szeretem, hasonlóan az ország gyönyörű erdős, fás vidékeit és a ráckevei Duna-ágat. Rögtön eszembe juttatta a nádas itt, Kiskunhalason, a Sóstónál. Arra emlékeztet a környezet.
- Csillogott a szeme, ahogy beszélt a gyönyörű magyar tájakról. Miben nyilvánul még meg a természetszeretete, környezettudatossága ezen kívül? Milyen az otthoni kertje, mert feltételezem, hogy van.
- Nem, képzelje el, hogy nincs, de egy pici, társasházi erkélyem van málnával, eperrel, kaporral, petrezselyemmel, paradicsommal, az ablakokban fűszernövények is vannak. Engem egyedül az nyugtat meg, hogy a növényeim között valamit bogarászom (nevet). Képes voltam magokat vetni, palántákat ültetni az erkélyre.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap július 14-i számában olvashatják.
