Halas biztonságérzetet ad
Séllyei András Kiskunhalason töltötte diákéveit. Szerető család vette körül, kitűnő tanárok oktatták. Mindezzel felvértezve indult el a nagyvilágba. Figyelme, érdeklődése a borágazat és a kereskedelem felé fordult. Remek eredményeket, komoly sikereket ért el. Visszatérve Kiskunhalasra, szívesen adja át tapasztalatait az érdeklődőknek. A Halasi Borklub házigazdájaként borkóstolókat szervez.
- Kétlaki életre rendezkedtél be. Az év egyik részét Kiskunhalason, a másikat Budapesten töltöd. Melyik várost választottad a karantén idejére és miért?
- Sokan úgy ismernek, hogy halasi születésű ember vagyok. Újpesten születtem, de a politika 1951-ben úgy döntött, a családunknak jobb Újfehértón (Nyíregyháza mellett) élni teljes vagyonvesztés mellett. Azután, 1953-ban jött fordulat, vissza nem mehettünk és nagyapám testvére, aki a Központi Iskola igazgatója volt, adott befogadó-nyilatkozatot. Így lettünk halasiak. Itt érettségiztem, itt voltam fiatal, barátokkal együtt. Már érett fejjel elhatároztam, hogy az életemet szülővárosomban szeretném leélni, odaköt a rokonság és az ottani ismerősök. Ugyanakkor mindig büszke voltam, hogy a híres Sziládyba járhattam, kitűnő tanárok oktattak. Nem voltam egy csendes gyerek, de ahogy mondják: „von Haus aus”, sokat kaptam szüleimtől, akik a megpróbáltatások és az újrakezdés ellenére megállták helyüket. Itt nyugszanak Halason. Gyakran látom Őket, beszélgetek velük. A kérdésre válaszolva Halast választottam, mert itt megleltem, amit kerestem, hiszen társas lény vagyok, szeretem a társasági életet, a kertészkedést, az újítást, kutatásokat végezni, felfedezni a várost havonta 80 kilométer hossznyi gyaloglással. Itt biztonságban érzem magam.
- Neves pincészeteknél dolgoztál, rangos cégeket képviseltél az elmúlt évtizedekben. Melyek voltak a legmeghatározóbbak pályád során?
- A kereskedelem felé fordultam és többedmagammal létrehoztuk 1988-ban a Gasztrovin Bt.-t, ahol kizárólag az ébredő magyar kis borászatok borait ajánlottuk a nagyüzemek tömegborai helyett. Nem volt könnyű időszak. Rengeteg bort kóstoltam és tanultam a jobbnál jobb borokhoz vezető utat. Megjártam a francia, olasz, amerikai, német, spanyol, portugál, erdélyi, vajdasági és más számos ország pincészeteit. Ebben bátyám sokat segített nekem. Közben a Campari magyarországi képviseleténél, a Kellernél csiszoltam borismeretemet, mígnem a nagy lehetőség volt a Budapesti Borfesztiválon való megmérettetés. Ezt követően visszatértem Halasra, képviselve a budapesti piacon. Visszavezettük a halasi termékeket, „visszahódítottuk” az elveszett piacot. Újabb váltás 1998-ban volt. Kétszeri pályázás után elnyertem a Villányi Borászat vezérigazgató állását, ahol névvásárlással sikerült újra életre kelteni a Chateau-Teleki borcsaládot. Az íróasztalon házasítottuk össze a borokat és „terítettük” a gasztronómia vendégeinek asztalára. Innen a Magyar Borok Házához vezetett utam, mint borászati-kereskedelmi igazgató. Évente több ezer bort kóstoltam, tanultam és finomítottam borízlésemet. Rengeteg kóstolót szerveztünk, amely vitte hírét a magyar bornak világszerte.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilapban olvashatják. Az újság április 29-én jelenik meg.
