Halasról Hawaiira vezetett Eszter útja

Eszter a kiskunhalasi Bibó István Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, e közben pedig rendszeresen szerepelt műsorvezetőként a Halas Televízió Pont című ifjúsági műsorában. Saját bevallása szerint nagyon szerette azt az időszakot, az igazi kalandok mégis ezt követően vártak rá.

- Érettségi után a veszprémi Pannon Egyetemen szereztem diplomát Nemzetközi gazdálkodás szakon, és a szakmai gyakorlatot követően rögtön dolgozni is kezdtem szülővárosomban, Kiskőrösön. Ugyanakkor 23 évesen bennem volt a kalandvágy, szerettem volna utazni és világot látni. Jelentkeztem egy au pair (családdal egy házban élő bébiszitter) programra az USA-ba, ahol eredetileg csak egy évet szerettem volna tölteni, de úgy alakult a magánéletem, hogy kint maradtam és most már 4 éve élek itt.

- Mi volt számodra a legnehezebb, amikor négy éve először leszálltál a repülőről, és egy teljesen idegen kontinensen találtad magad?

- Mivel alapból nagyon beszédes és barátkozós ember vagyok, könnyen feltaláltam magam, de az úgynevezett kulturális sokk, amiről annyit beszéltek az au pair program felkészítőjén, az engem is utolért. Kelet-európai, kisvárosi lánykényt nagyon más családon belüli értékekkel találkoztam, amely nekem bébiszitterként főleg a gyereknevelésben mutatkozott meg. Első benyomásom az volt, hogy az amerikai kultúra elképesztően pazarló minden tekintetben.

- Könnyen befogadott Téged a közvetlen környezeted? Valóban olyan lazák és jókedvűek mindenkivel az amerikaiak, mint ahogyan azt mi itthon gondoljuk?

- Az amerikai filmekből valóban úgy jöhet le, hogy az itteni életérzés nagyon laza és mindig, mindenki mosolyog, de azért ne felejtsük el, hogy USA is ugyanolyan ország, mint a többi, a maga nehézségeivel és az emberek hangulata nagyon változó államonként. A melegebb éghajlaton lévő államokban (Kalifornia vagy Hawaii és Florida) úgy láttam, az emberek vidámabbak és barátságosak, de például Washiongton DC és környéke, ahol 2 évet laktam, meglehetősen konzervatív és néha nehéz beszédbe elegyedni idegenekkel.

- Sokaknak alapból az USA is egy nagy vágyálom lehet, de Te még ettől is mertél nagyobbat gondolni. Mikor és hogyan került képbe Hawaii?

- Hawaii nekem azóta volt álmom, hogy a Bibóban földrajzórán tanultunk a szigeteiről és vulkanikus hegyeiről. Mikor már itt éltem, akkor először egy önkéntes munka során kerültem ki Kauai szigetére, ahol két hónapot töltöttem. Utána visszatértem a keleti-partra és folytattam mindent ott, ahol abbahagytam, de tavaly ősszel Annapolisban, ahol laktam, megismertem a jelenlegi párom, aki Oahu szigetén született, igy ő Hawaiit tekinti otthonának. Munkájának köszönhetően ingázni tud, Maryland és Hawaii állam közt, így ebben az évben vele tartottam. Az időzítés is pont jó volt, mert januárban fejeztem be egy jógaoktatói képzést, és mivel eredetileg Hawaiion szerettem bele a jógába, így nagyon örültem, hogy visszatérhetek ide. Jelenleg magánórában oktatok jógát heti pár alkalommal, de célom, hogy teljes munkaidőben egy stúdióban taníthassak.

- A fotók, videók alapján gyönyörű hely lehet Hawaii. Gondolom élőben még szebb minden.

- Minden sziget egy kicsit különbözik, de mindegyik más miatt gyönyörű.  Idén Oahun és a Big Islanden tudtunk hosszabb időt tölteni.  A Big Island azért különleges, mert egy szigeten van minden: homokos óceánpart, szörfösök, vulkanikus hegyek, aktív lávafolyás, farmok. A szigeten belül is több mint 15 féle éghajlat van. Bár a legtöbben Oahura, azon belül is Honolulu környékére mennek, nagyon örülök, hogy lehetőségem volt felfedezni a szigetek kevésbé ismert részeit is.

- Gasztronómia területén mi mondható el Hawaiiról? Találkoztál különleges ételekkel, italokkal?

- Kedven ételeim itt azok az egzotikus gyümölcsök, amelyeket otthon sosem próbáltam, mint például a friss papaya. A tengeri herkentyűk közül a helyi Mahi Mahi nevű hal a kedvencem, amit legtöbbször grillezni szoktunk.  Azon kívül pedig minden, amiben van helyi kókusz: kókuszolaj, kókuszvíz, kókuszos fagyi.

- Lehet látni az utcákon fűszoknyás helyi lányokat és pálmafákkal díszített ingben járkáló fiúkat?

- Volt szerencsém meglátogatni a Polinéz Kulturális Központot, amely betekintést ad az egész polinéz világba, ott még jobban megismerhettem a Hawaii kultúrát. Ma már a helyiek nem viselnek semmilyen furcsa öltözetet, kivéve talán a virágmintás ruhákat, de az feltűnt nekem, hogy szinte minden eredeti, hawaii származású lánynak fenékig érő, barna haja van. Ami nekem legjobban tetszik itt, az úgynevezett Aloha szellem. Az emberek mindig barátságosak, vendéglátóak és szeretetteljesek. Szeretik sokszor használni az „Ohana” szót, amely hawaii nyelven családot vagy közösséget is jelent.

- Az egyik fotódon mikulássapkában vagy egy nagy pálmafa mellett. Itthon a karácsonyhoz hozzátartozik a hó, a bejgli és a feldíszített fenyőfa. De hogyan telik a karácsony egy ilyen egzotikus helyen?

- Itt az emberek nem öltöznek be mikulásnak, fenyőfa helyett pálmafát díszítünk fel, s mivel egész évben nagyon kellemes az időjárás, nagykabát helyett marad a fürdőruha.

- Kinti élményeidről videókat teszel fel a netre. Egyre többen figyelik alkotásaidat, sőt a minap egy rangos hazai videósgálán harmadik helyet értél el kategóriádban. Mi a célod ezekkel a netes „tudósításokkal”?

- Az USA-ban kezdtem foglakozni videók készitésével, csak azért, hogy megosszam az élményeimet, amelyeket az utazások alatt szereztem.  A klasszikus Travel videókat pedig Hawaiion kezdtem rendszeresen megosztani. Szépen lassan bővül a követőim száma, jó érzés, hogy sokakat érdekelnek a videóim. A harmadik hely nagyon megtisztelő, továbbra is szeretnék készíteni videókat, amelyekben megosztom az élményeim vagy éppen ötleteim és tanácsaim, hogy és ezzel is segítsek vagy inspiráljak sokakat. Nekem a legfontosabb, hogy hű maradjak önmagamhoz.

- Szavaidból azt érzem, hogy nagyon jól érzed magad kint. Szeretnél végleg kint maradni vagy tervezel hazajönni, Magyarországra?

- Tavaly kaptam meg a tartózkodási engedélyt, amelyet otthon csak zöld kártyának ismernek, tehát ezzel nemcsak maradhatok, hanem akár állampolgárrá is válhatok évek múlva. Mégis, most még nem tudom biztosra mondani, hogy itt szeretnék maradni örökre. Az igazi álmom az, hogy kettőséletet éljek Magyarország és USA között, csak sajnos óriási a távolság és az utazás is elég megterhelő anyagilag.

Összeállította: Szőri Attila