Halastól Venezueláig
Gózon Imre egykor a kiskunhalasi gimnázium tanulója volt Grósz Imre néven. Az öregdiákok baráti körének meghívására visszatért és beszélt életéről. Nehéz sorsa volt, mégis tudta derűsen szemlélni a világot. Tanult, fejlődött, építkezett. Venezuelában csinált karriert.
A Szilády Áron Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre szervezte a programot. A futóhomoktól Venezueláig címmel tartott előadást a középiskola egykori tanulója, Gózon (Grósz) Imre.
- A mi családunk már a 18. század végén megjelent Kiskunhalason, ismertebbé a 19. század második felében vált pedagógus-iskolaigazgató dédapám kapcsán. Minden elődöm a halasi gimnázium kitűnő tanulója volt. A jogfosztó vagy zsidótörvények a második világháború idején egyre kevésbé tették lehetővé, hogy a család dolgozzon. Jött a sárga csillag, a deportálás, el kellett hagynunk az otthonunkat – mondta Gózon Imre. - A csendőrök marhavagonokba zártak bennünket a halasi állomáson, és a szegedi gyűjtőbe vittek. A felnőttek Ausztriában, egy vasbetongyárban dolgoztak. Onnan az észak-németországi haláltáborba szállítottak bennünket – emlékezett vissza a szörnyű időkre.
Először amerikai, majd angol és orosz fennhatóság alá kerültek. Gózon Imre beszélt arról, hogy akik túlélték, nagyon nehéz szívvel gondolnak az ott maradtakra.
- Amikor tehettük, visszajöttünk Kiskunhalasra, hogy új életet kezdjünk szűkebb hazánkban. Társbérletben helyezkedtünk el. Később a MABI-házban laktunk, ahol unokahúgomék a mai napig élnek – idézte fel a visszatérést.
Gózon Imre a gimnáziumban faliújságot szerkesztett, karikatúrákat készített, így népszerűségre tett szert. Az igazgató fel akarta függeszteni a magyarországi tanulmányait, de minisztériumi közbenjárásra ez magántanulói viszonyra mérséklődött. Kitűnő eredménnyel végzett, így felvételizhetett a műegyetemre, sikerült neki, az építőművész csoportba került. A forradalom első napjaiban csatlakozott a Corvin-köziekhez, 1956-ban megváltozott az élete.
- Meghívtak, hogy Kiskunhalason vegyek részt a nemzetőrség szervezésében. November negyedike után temettük a hőseinket. Kerestek a lakásunkon. Többet nem mentem haza. Gyors eljegyzés után Marikával disszidáltunk – mondta. – Hónapokig voltunk Jugoszláviában, egy menekülttáborban. Onnan Genovába hajóztunk, majd Venezuela felé vettük az irányt. A hajóról megpillantottam egy új világot színes pontokkal, amik a házak voltak. Hihetetlenül szép és gazdag országra leltünk. Abban az időben mindenféle munkalehetőség volt – tette hozzá.
Gózon Imre ott kezdett új életet a feleségével. Bővebben olvashatnak róla a Halasi Tükör hetilap november 10-i számában.
