Hámori Zoltánra emlékezünk
Megint elvesztett egy igazi egyéniséget, egy kiváló tollú újságírót a szakma. Hatvankilenc éves korában elhunyt Hámori Zoltán, a Hámori Zoli, aki egykoron a Halasi Tükör társszerkesztője, felelős szerkesztője is volt. Glosszái, tárcái kivételes tehetségről árulkodtak, generációk falták az általa leírt sorokat.
Csak kérdezem. Ez volt Hámori Zoltán rovatának a címe a Petőfi Népében, amelyet annak idején szinte minden olvasó az elsők között keresett meg a lapban. Nem véletlen, olyan intelligenciát sugároztak a sorok, a mondatok, amelyek utat találtak mindenkihez. Kivételes humora volt, lényeglátása okán is nagyon sokan kedvelték őt. Dolgozott a kecskeméti nyomdában, volt korrektor, aztán gyakornok a Petőfi Népénél. Tördelt, szerkesztett, volt főszerkesztő helyettes, aztán főszerkesztő is. Az sem véletlen, hogy rábízták a Dunántúli Napló szakmai irányítását is. Mi, halasiak is szívesen emlékezünk Hámori Zoltánra, a Hámori Zolira. A Halasi Tükör indulása után társzerkesztőként, felelős szerkesztőként gondozta a városi lapot. Ő maga volt a szakmaiság.
Az akkori kollégák sokat tanultak tőle. Posztobányi László, Poszi így emlékezett rá a közösségi oldalon.
- Nagyon sok estét, éjszakát töltöttem Vele és Hatvani Zolival, így hármasban, hol nálunk, hol Zoli pincéjében. Alapos része volt benne, hogy elindultam az újságírói pályán, mi több, a könyveim is Vele kezdődtek. Utoljára Hatvani Zoli temetésén találkoztunk. Egyike volt a leginkább igazságkedvelő/igazságszerető kollégáknak. Köszönöm, hogy sokáig barátomként tekinthettem Rád! Remélem fentről is „vigyázol" rám! Utó-öleléssel... - fogalmazott az egykori Tükör főszerkesztő.
