Közélet
Karácsony az erdő csendjében
Nincs villany, néhány gyertya fénye mellett telnek az esték Dávidéknél a belvárostól hét kilométerre, valahol egy erdő mélyén. Az ő karácsonyukat igyekezett szebbé tenni Halász Balázs, aki Szenteste előtt látogatta meg Dávid Miklóst és édesanyját, Zsófi nénit.
- Gyorsan elég a gyertya, falom a könyveket - mesélte mosolyogva Miklós, aki 26 ezer forintos jövedelemmel rendelkezik. A férfi korábban a városüzemeltetésnél dolgozott, jelenleg édesanyjával élnek az erdő cesndjében. A nyugalomnak kemény ára van, a legközelebbi villanyoszlop 600 méterre van a portától.
- 1996-ban szó volt arról, hogy bekötjük az áramot. Akkori áron 900 ezer forint lett volna a költség. Hiába állta volna a város a felét, nekik a több is elérhetetlenül sok volt - mondja a férfi. A mobiltelefon, amit a több száz méterre lévő szomszédnál tölt fel és a gyakran erre portyázó mezőőrök jelentik a kapcsolatot a külvilággal.
Halász Balázs éppen ezért gondolta úgy, hogy idén, a szokásos karitatív akciója során Dávidékat lepi meg. Tartós élelmiszer, méz volt a csomagban. Nagyon örültek a háziak, a 72 éves Zsófi néni külön is megköszönte a képviselőnek az adományt. - Öt éve voltam utoljára a városban. A Dutkay doktor úr az orvosom, ő lát el. Parkinson-kórom van, a szívem sem tökéletes - közölte az asszony, aki fiával alig 50-60 ezer forintból él, pedig a gyógyszerek nagyon drágák.
Megtudtuk azt is, hogy ez éppen a halasi határ széle, a háztól alig negyven méterre már Kunfehértóhoz tartozik. Már esteledett, amikor elköszöntünk Dávidéktól, akik szegénységben, de annál nagyobb szeretetben készültek a karácsonyra.
Kép-szöveg: Jáger Levente
