Kiemelkedő életút Bácskától Budáig
Vadregényes utat járt be. Bácsalmásról indult, folyamatosan képezte magát, míg a legjobbak közé jutott. A Nyakas Pince Nyúlné dr. Pühra Beáta irányításával az Etyek-Budai borvidék kiváló adottságait kihasználva díjnyertes nedűket kínál. Az Év Bortermelője Magyarországon kitüntető, rangos címet 2021-ben nyerte el a főborász kiemelkedő teljesítményéért, a pincészet borainak állandó kiváló minőségéért, azok sikeréért. A Halasi Borklubban beszélgettünk vele.
- Mekkora birtokról kerülnek ki a Nyakas-borok?
- A pincészetünk Tökön található, a területünk pedig a község és Budajenő határában, közel 200 hektáron. Az Etyek-Budai borvidék budai régiójában vagyunk. A pince nem onnan kapta a nevét, hogy nyakas emberek dolgoznak itt, de én sokszor mondom, hogy a tökiek is nyakasak meg a pincénél dolgozók is (nevet). Van arra egy hegy, amelyik olyan, mint egy fekvő emberi alak. A nyakánál található Tök, így lett Nyakas Pince.
- Mi jellemzi a borvidéket?
- Fehérboros, de a kivétel erősíti a szabályt. Már nagyon régóta kékszőlőnk is van, 12 százaléknyi területet foglal el. Látogatóink megtalálják a csendes fehérborokat, a rozékat és a vörösbort is, az elsőt ’18-ban készítettem. Ez nagyon alacsony alkoholtartalmú, nagyon könnyű, üde, inkább a gyümölcsössége hangsúlyos. A Nyakas Pince borai általában reduktív technológiával készülnek. Nekünk is vannak nagyon szép, kései szüretelésű tételeink, amikor a 40 százalék vagy kicsit több is töppedt, nálunk is van aszúsodás, bár nem olyan nagyfokú, mint Tokaj-Hegyalján.
- Melyik fajta szőlőből készül a vörösbor?
- Nálunk egy négyes cuvée van: Kékfrankos, Pinot noir, Merlot és Kadarka alkotja. A csendes fehéren kívül pedig van még gyöngyöző habzóbor és pezsgő.
- Hogyan vezetett az utad Bácsalmásról Budára?
- Nagyon vadregényes volt. A Soós István Élelmiszeripari és Borászati Szakközépiskolában kezdtem. Akkoriban még két vagont megtöltöttünk, ahogy Bácskából szépen jöttünk. Itt, Kiskunhalason átszálltunk, majd csatlakoztak hozzánk Soltvadkertről, Kiskőrösről. Nagyon-nagyon szuper volt. Amikor a szakközepet elvégeztem, akkor hazamentem, és három műszakban dolgoztam laboránsként a gazdasági kombinát leányvállalatánál. Nagyon-nagyon jó indíttatást adott, innen mentem tovább az egyetemre. Így kerültem Bácsalmásról Budapestre. Én mindig vissza akartam jönni. A rendszerváltásnál, a ’90-es években a nagy gazdaságok megszűntek, és sajnos nem volt lehetőség a visszatérésre. Azt hiszem, én azért bácskai maradok, ezt nem tudja semmi, senki kitörölni.
- Mennyire férnek bele az életedbe a borkóstolók?
- Az év bortermelője lettem ’21-ben, most azért nagyon zsúfolt volt a program. Hála Istennek, alapvetően a Nyakas Pincét hívják nagyon sokszor, szeretünk is borbemutatókat tartani. Pontosan amiatt, hogy megmutassuk a sokrétűségünket.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap január 18-i számában olvashatják.
