Köszöntjük az édesanyákat!
Ma van anyák napja, amelyet most nem lehet úgy megünnepelni, mint tettük azt az elmúlt években. Nagyik nem tudják magukhoz ölelni szeretett unokájukat, az édesanyák többségét is távol tartja szeretteitől a koronavírus. A Halasmédia szerkesztősége a halasi Pintér Zoltán versével szeretné felköszönteni az életet adó anyukákat, nagyikat, dédnagyikat.
Hány százezren indultak volna ma útnak azért, hogy virágcsokorral, öleléssel, nagy puszikkal, kedves rajzokkal köszöntsék azokat, akiknek az életüket köszönhetik. Most nem lehet, nem úgy lehet. Furcsa kettőség az, hogy most azzal teszünk legtöbbet a számunkra legfontosabb személyeknek, ha távol maradunk tőlük. Kedves édesanyák, nagyik, dédnagyik, üknagyik! Nektek köszönhetjük a létezésünket, hogy nekünk is lehetnek gyermekeink, akik aztán unokákkal ajándékoznak meg bennünket. Most, hogy nem lehet személyes a jelenlét, használjuk ki a technika adta lehetőséget, telefonáljunk, akár videoüzenetben köszöntsük fel őket. Érezzék, hogy velük vagyunk, még ha kilométerek választanak el egymástól bennünket. És ne felejtsük el őket holnap és holnapután sem. Vigyázzunk rájuk, segítsünk nekik, hogy a következő anyák napján már együtt lehessünk! A Halasmédia szerkesztősége most a halasi Pintér Zoltán versével köszönti az édesanyákat, nagyikat, dédnagyikat, üknagyikat.
Pintér Zoltán: Mikor megszülettem
Édesanya emlékszel
mikor megszülettem?
Csak sírtam-sírtam
nem is nevettem.
Nem tudtam ki vagy
sosem láttalak,
csak távoli hangon
téged hallottalak.
Ismertem egy hangot
a szíved dobbanását,
tested melegének
ölelő palástját.
Kebledre fektettél
nyugtattad lelkemet,
féltőn átölelve
óvtad a testemet.
Óvó karjaiddal
ringattál, szerettél,
köszönöm édesanya,
hogy nekem, te lettél.
