(►) Közös emléktábla a holokauszt zsidó és cigány áldozatainak
Kiskunhalas Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzata és a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség közösen tartott emléktábla-avató ünnepséget január 28-án 10.30 órakor a Kiskunhalasi Cigány Közösségi Háznál. Az emléktábla-avatón beszédet mondtak a kezdeményezők képviselői és más közéleti szereplők. Zsidó és cigány közösség holokauszt emléktábla állítása közösen először történt Magyarországon. (címképen: Sztojka Attila kormánybiztos és Fináli Péter MAZSIHISZ elnöki megbízott leleplezik az emléktáblát)
A holokauszt 80. évfordulója apropóján emléktábla-avatóra került sor január 28-án vasárnap délelőtt féltízkor a Kiskunhalasi Cigány Közösségi Háznál. A kezdeményező szervezetek, Kiskunhalas Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzata és a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség a tábla-avatóval kívánt örök emléket állítani minden kiskunhalasi cigány és zsidó áldozatnak, továbbá jelképezni a tiszteletüket a túlélők felé, akiknek a borzalmak után volt erejük és kitartásuk az újrakezdéshez.
A megemlékezésen beszédet mondott Szűcs Csaba alpolgármester, Ritter Nándorné, a Kiskunhalasi Zsidó Hitközség elnöke, Sztojka Attila kormánybiztos, Prof. dr. Grósz Andor a MAZSIHISZ elnökének képviseletében Fináli Péter elnöki megbízott, Fülöp Róbert, Kiskunhalas polgármestere és Prof. dr. Róna Tamás főrabbi. A rendezvényen Bakos Ágnes műsorvezető először a magyar, majd a cigány himnusz éneklésére kérte a megjelent közönséget. A folytatásban Sztojka Olivér szavalt, aki Nyíri Krisztina: Ha felnövök! című versét adta elő. Ezt követően Szűcs Csaba alpolgármester köszöntötte a résztvevőket.
Az alpolgármester az esemény egyedülállóságával indította mondanivalóját. „Emléktábla-avatóra gyűltünk össze a holokauszt nemzetközi emléknapjának 80. évfordulója tiszteletére. De ez sokkal több, mint egy táblaavató. Magyarországon ez az első olyan alkalom, amikor a zsidó hitközösség és a cigány közösség együtt emlékezik, az ország számára is egyértelművé téve azt, hogy egy nemzet, egy nép vagyunk.” Szűcs Csaba sok más mellett kifejezte, hogy a 80 évvel ezelőtti borzalmaknak nem szabad megismétlődni és ez az emlékezés egyben emlékeztető arra.
Az alpolgármesteri beszéd után Ritter Nándorné a Kiskunhalasi Zsidóhitközség elnöke szólt a jelenlévőkhöz. „A mai megemlékezésünk figyelmeztetés, iránymutatás, tisztelgés és hála is egyben. Figyelmeztetés arra, hogy az ember kell tartás, kellő erkölcsi identitás nélkül kíméletlen gyilkossá válhat, az embertársaié és az egész emberiségévé.” Ritter Nándorné kijelentette, hogy a rendezvénynek emlékeznie és emlékeztetnie kell, hogy a borzalmaknak soha többé nem szabad, nem lehet megtörténnie. Az emlékezés, mint mondta tisztelgés mártírjaink előtt és hálaadás azokért, akik hazajöttek. A hitközség helyi vezetője azzal a kívánsággal zárta beszédét, hogy: „A mai emléktábla-avatásunk legyen az összefogás, a tenni-akarásunk szimbóluma, amely egy lépéssel közelebb visz minket ezen feladatok elvégzéséhez.”
Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos, többek között azt mondta beszédében: „Hogy nem csak a múltnak van felelőssége, hanem nekünk is mindnyájunknak, hogy megálljunk és kiálljunk az emberi alapértékekért és az emberiségért. Gratulálok a két közösségnek, a zsidó és a cigány közösségnek itt Kiskunhalason, hogy nem feledkeznek meg a múlt történéseiről. Gratulálok és köszöntemet fejezem ki azért is, mert összefognak. Egyértelművé teszik, hogy a múltjukban sorsközösség vállaltak és én azt remélem, hogy a jövőben a nemzetépítésében szintén sorsközösséget vállalnak. A mai nap erre is példát mutat. Emlékezzünk, hogy a jövőnk szebb legyen” – zárta beszédét a kormánybiztos.
Prof. dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnökének képviseletében Fináli Péter elnöki megbízott a náci kegyetlenségről, sátáni tetteikről, annak alantas, elfogadhatatlan szándékáról szólt. Beszéde végét ezzel zárta: „Ez az emléktábla figyelmeztessen bennünket a meggyilkoltakra, az elhunyt szeretteinkre, de a reményre is, hogy mindezek ellenére is itt vagyunk és emlékezünk és emlékezni fogunk, amíg csak emlékezni tudunk. Tisztelettel kézen fogva köszöntök mindenkit, minden cigány testvérünket, minden zsidó testvérünket. Éltünk, élünk és élni is fogunk kézen fogva a királysággal.
Fülöp Róbert Kiskunhalas polgármestere megemlékezésében gyermekkorát idézte fel, amikor általános iskolásként a történelem órán a II. Világháború borzalmairól, a náci haláltáborokról tanult. Akkor gyermeki ésszel nem értette, hogy miért történhettek meg ezek a szörnyűségek. Felnőttként sem találta a magyarázatot. Azt gondolta, hogy tanul ebből az emberiség, de nem tanult. Utalt az ukrán háborúra, vagy a közelmúltban kirobbant izraeli konfliktusra. Értelmetlennek, megmagyarázhatatlannak tartja a jelen háborúit. A városvezető záró gondolataiban azt kívánta, hogy legyünk okosabbak és az emlékezéssel erősítsük azt, hogy közösen elkerülhessük ezeket a tragédiákat.
A beszédek sorát Prof. dr. Róna Tamás főrabbi zárta. A főrabbi a szentírásból idézett héberül, majd magyarul, amelyben az évezredek múltjából merítve kívánt utat mutatni. Példabeszédben idézett meg egy történetet, a II. Világháború idején Berlinben bujkáló fiatalemberről. A háború utolsó pillanatainak drámai helyzetében a két szembenálló (orosz katona és a fiatalember) életben maradását, közös imájuk ismerete, annak közös beidézése okozta. Gondolatai végén a himnuszt idézte a főrabbi: „Bújt az üldözött s felé, Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé, Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger fölette. A jó teremtő őrizzen valamennyiötöket” – zárta beszédét.
A beszédeket követően a vendégek kivonultak és a Kiskunhalasi Cigány Közösségi Ház falán elhelyezett emléktáblát SztojkaAttila kormánybiztos és Fináli Péter MAZSIHISZ elnöki megbízott leleplezték. Az emléktáblát Seffer Attila plébános megáldotta. A résztvevők az emléktábla alatt koszorúk és mécsesek elhelyezésével fejezték ki tiszteletüket. Az eseményről a Halas Televízió hétfő esti hírnaplójában számol be.
Kép-szöveg: Kovács Iván