Lesz-e elég tüzelője a veremben élő családnak?
Egy alig húsz négyzetméternyi terület jelenti Beregi Erzsébet és élettársa számára az otthont. Kiskunhalas közelében, a Felső-öregszőlőkben. Tizenöt éve laknak egy, mondjuk úgy veremben, ahol van ugyan villany és egy fúrt kútból víz, viszont a penész eszi a betonfalakat. A nyirkos, dohos levegő csak tovább rontja a hetvenéves nyugdíjas asszony egyébként is rossz egészségi állapotát.
– Aranyoskám, jól érezzük magunkat, meg van mindenünk – bizonygatja Erzsébet, miközben invitál bennünket a földbe épített bungaló belsejébe, ahol meleg, páradús levegő csap meg hirtelen. Kacsa-farhát rotyog a tűzhelyen, Alex a két hónapos keverék kölyökkutya a tűzhely alá pakolt néhány faguriga mellett gömbölyödik, össze.
Tizenöt éve vették meg az egykor családi ház alapnak készült betonépítményt néhány százezer forintért, azt tervezték, hogy majd húznak rá egy házat, de nem lett belőle semmi, mesélte Erzsébet, aki a nyugdíjazása után Budapestről költözött Halasra. Azért éppen ide, mert korábban a testvére is ide jött férjhez, így hát úgy gondolták, hogy öreg éveiket jobb lesz egymáshoz közel tölteni. A családi összetartozással nincs is baj, de így sem könnyű az élet.
Erzsébetnek ötvenezer forint a nyugdíja, tíz évvel fiatalabb élettársa pedig a 27 ezer forintos jövedelempótló támogatást kapja, kettőjük jövedelme alig közelíti meg a nyolcvanezer forintot. Havonta közel húszezer forint megy el a magas vérnyomásra és a többi betegségére szedett gyógyszerekre, így nem csoda, hogy az építkezésből egészen mostanáig nem lett semmi. Annyira futotta csak, hogy fóliával befedjék a pincehelyiséget, ahol egy konyhát és egy szobát alakítottak ki maguknak. Igyekeztek otthonosan berendezni, de az átnedvesedett, penészes betonfalak árasszák magukból a dohos szagot. – Itt is végig beázik a fal – mondja Erzsébet a „plafonra” mutatva, ahol már ujjnyi repedések láthatók.
Közben érkezik egy közeli családtag, három csomag baromfi nyesedéket hoz. – Ez most hetekig kitart majd, lesz belőle leves, pörkölt és rántani való is – magyarázza az asszony, miközben gondosan összecsomagolja, és a hűtőbe rakja. Mert, hogy van hűtőszekrényük is, igaz, már rozsdás az oldala, kitudja, meddig működik még. Ha meg leáll, akkor majd valahol kint a „ház”körül keresnek egy magasabb fát, ahova felkötik a csomagot, úgy is jönnek a mínuszok.
Közben a nyitva hagyott ajtón percek alatt ki szökik a meleg, de szellőztetni is kell, méltatlankodik Erzsébet, aki azzal számol, hogy december végéig lesz elég tüzelőjük. A kutyaház melletti bak körül látni néhány guriga fát, értethetetlen, hogy húzzák ki ennyivel. De mint mondja, spórolnak, és eltüzelnek minden felhalmozódó szemetet, azzal is tudnak fűteni. Eddig még nem voltak igazán nagy hidegek, de ha beállnak a kemény mínuszok, nem tudni mi lesz. Ha valaki esetleg tűzifával tudná segíteni Erzsébetet és élettársát, megteheti felajánlását a Halasmédia szerkesztőségében.
Nézzen meg még több KÉPET az elkeserítő körülmények között élő párról!
Kép-szöveg: Pozsgai Ákos
