Minden (is) volt a halasi zsibvásárban (galéria)
A Santa Maria kicsinyített mása, pengő, írható CD lemez, megannyi farmer, póló, szoknya, ruha, nipp, békebeli szódásszifon is új gazdára várt, vagy éppen lelt a vasárnap délelőtt halasi zsibvásáron. A lassan már a rendes vásár méreteit is meghaladó börze egyúttal közösségi esemény is, merthogy lehet beszélgetni, nézelődni, barátkozni. Ráadásul egy megunt tárgy más számára hihetetlen örömet, boldogságot tud okozni. Nem beszélve az alkudozás, az áruvadászat bizsergető érzéséről. Szubjektív riport a zsibiről.
Sötétben, vasárnap reggel, már hat óra után néhány perccel zajlott az élet a Harangos téren. A zsibvásár miatt az átlagosnál is jóval nagyobb volt a forgalom a Petőfi utcán, majd a Tinódi utcában. Egymás után foglalták el az autók a parkolóhelyeket, az árusok pedig az asztalokat. Volt, aki utánfutónyi cuccot hozott magával. Próbáltam érdeklődni, hogy mit és mennyiért érdemes eladni. Nem avattak be a kulisszatitkokba, annyit javasoltak, figyeljek. Figyeltem. Fél óra elteltével már nem volt üres asztal, minden talp- és tenyéralatti helyen a portékák sorakoztak. Mindenki a vásárlókra várt, merthogy a nélkül nincs üzlet. Már jócskán kivilágosodott, amikor az első érdeklődők elsétáltak a standok előtt. - Mennyi ez a szoknya- kérdezte egy középkorú hölgy. A válasz nem késett: mennyit adna érte? Úgy tűnik, hogy a kereskedelem alaptézise, miszerint a kínálatnak és a keresletnek találkoznia kell, ebben az esetben megtörtént. Nem sokkal később az egyik vevő mondta ki a kulcsmondatot: lehet, és kell is alkudni. Aki ott van, szabadulni akar a árutól, aki pedig kijön, vásárolni akar. Ennyi.
Rengetegen voltak ezúttal is a zsibin. Viszont kevesebben vásároltak. Ennek is megvan az oka. - Most volt az iskolakezdés, meg múlt héten a szüreti fesztivál. Elfogyott a pénz - vélte egy árus, aki percekkel később eladott egy kareoke szettet. Szóba elegyedtünk, kérte fotózzam le a fapapucsot, amelytől már régóta szabadulni akar. Próbáltam viccelni vele, hogy nem jó a méret. Ő ezt mosolyogva fogadta, majd megtudtak tőle: olyan kevésért akarták elvinni, hogy inkább megtartotta magának. - Melissza, miért hiszed azt még most is, hogy XS a méreted? Véletlenül csíptem el egy csapat fiatal lány párbeszédét. Végül Melissza is megtalálta a neki megfelelő darabot, mint ahogy voltak így egy páran ezen a vasárnapon. Barbi baba, plüssállatka, kisautó, társasjáték, harckocsi. A gyermekek számára játékparadicsom a zsibvásár. Az anyukék, apukák szemük fényét, a nagymamák pedig szeretett unokájukat lepték meg. A kislányok, kisfiúk mosolya, öröme, forintban mérhetetlen.
Sokan voltak szemtanúi annak, amikor egy nő, akit mindenki enyveskezűként ismert, egy szőnyeggel igyekezett meglépni. Az eladó szemfüles volt, visszaszerezte portékáját. Ezúttal talán kisebb volt a zsibvásár GDP-je, de a kint lévők remélik, legközelebb, egy hónappal közelebb karácsonyhoz más lesz. - Egyébként meg azért jó ide kijönni, mert társadalmi életet élhet az ember. Beszélgethet, nézelődhet, jól érezheti magát. nem is kell eladni,a vagy vásárolnia. Kell ettől több? A bölcs árus összegzésével nem tudok vitatkozni...Tűpontos.
