Mögöttem a minden…
Paul McCsabi ezt egyszerűen nem teheted velünk. Vártuk a legújabb versedet, a gondolataid szárnyalását a magad sajátos, ám tökéletesen egyedi stílusában, de hiába. Ha nem tudnám azt, hogy mi történt, akkor azt hinném, most nem volt ihlet vagy próbált a Blues Boots. Vagy edzésed volt. Tényleg csak volt. Mészáros Csaba, a Dezső, a Paul McCsabi, az Öreg Möcös fia, az apa, a barát, a társ felállt a dobfelszerelés mögül, fújt egy füstkarikát és elment oda, ahonnan nincs visszaút.
Szia, Csabi! Kerestelek és most is kereslek még, mert meg kellene írnunk a Fazekas '50 dalt. Próbáltalak hívni, vártam a hangodat: itt McCartney, hello Lennon! Nem is csengett ki a telefonod. Foglaltat sem jelzett. Gyanakodnom kellett volna, hogy soha többet nem tudunk beszélni? Azt hittem, edzésen vagy. De az is lehet – gondoltam magamban, hogy próbált a Blues Boots. Vagy csak egyszerűen egyedül akartál lenni.
Aztán nagyon rosszakat hallottam az egyik szomszédodtól. Ő sem volt biztos abban, amit mondott, én viszont bizakodtam. Aztán azon a csütörtök délutánon szertefoszlott a remény. De még akkor sem akartam elhinni. Pedig igaz volt. Rögtön az jutott eszembe, amikor felhívtál a Tóth Peti halála után. Fél órát beszéltünk. Azt éreztem, hogy megtört benned valami. Tényleg, mondd meg a Petinek, hogy hiányzik ám. Mint ahogy te is hiányzol.
Tudom, hogy milyen kiváló tornász voltál annak ellenére, hogy a fránya csuklósérülés miatt viszonylag rövid ideig tartott a versenyzői pályafutásod. Ki tudja, lehet, hogy ha ez nem állít meg téged, akkor olimpiai bajnok leszel. Mint ahogy az általad oly sokszor legyőzött Borkai Zsoltból az lett, de említhetném a világbajnok Sylvio Krollt is. Édesapád tanított mindenre. Az Öreg Möcös – mindenki így emlegette őt. Szeretetből. Mint ahogy te is mindig szeretettel beszéltél róla. Egy interjúban mondtad egyszer, tőle tanultad azt, hogy a legfontosabb a szeretet és a türelem. Ez a kettő segített neked az életed folyamán.
Aztán gyorsan hozzátetted, meg a Beatles. Apropó, Beatles. Biztos megkerested már a Lennont és megbeszéltétek a Hey Jude születésének történetét. Szerintem legalább egyszer, de inkább kétszer beültél a Rolling Stones dobosának cucca mögé. Aztán próbáltál meggyőzni mindenkit, hogy inkább a Beatles, mint a Rolling Stones.
A lábdob olyan ritmust ad, mint a szívverés. A lüktetése tart életben egy zenekart. Ez egyre lassabbá vált, aztán kihagyott egy két ütemet. Még egy utolsó dobbanás volt és csend lett. Kiürült az edzőterem, csendesek a Fazekas-iskola folyosói. Fekete zászlót fúj a szél. Nem szól az énekórákon Beatles.
Hogy is fogalmaztad meg?
Mögöttem a minden,
Előttem a végtelen.
Igaz, nem volt ingyen,
De ez lett az én életem!
Csabi, Let it be, legyen úgy!
