Négy évtized múltán…
A Halasi Nemes Tanács jubileumi emlékülést tartott november 22-én a városi könyvtárban. A szervezet 40 évvel ezelőtt alakult. Vezéregyéniségei Kamarás István és Varga Csaba szociológusok voltak. Most őket is meghívták, hogy együtt idézzék fel a múltat. A beszélgetést Lukács László és Végső István vezette.
A Szilády Áron Társaság és a Pásztortűz Egyesület közös rendezvényének a helyi téka olvasóterme adott otthont. A főszerep az 1979-ben alakult Halasi Nemesi Tanácsé volt. Lukács László ’91-’93 között vezette. Végső István 2010 és 2013 között állt a szervezet élén. - Kamarás István és Varga Csaba Budapestről érkezett a városba. Szociográfiát készítettek, interjúzták a halasiakat. Ebből kialakult egy kép. A Halasi Nemes Tanács jelképezte, amit ők megfogalmaztak. Tagjai voltak azok, akikre a városlakók felnéztek. Tanácsadó közösségnek indult azzal a céllal, hogy segítse a város működését – mutatott rá Lukács László.
- Megpróbáltak részvételi demokráciát létrehozni a megalakulásakor – mondta Végső István. – A későbbiekben is igyekeztek lakossági és civil javaslatokat a város döntéshozói elé vinni. Ebből sok minden meg is valósult a szervezet javaslatára – tette hozzá. A rendezvény résztvevőit Erhardt Györgyi köszöntötte a Martonosi Pál Városi Könyvtár nevében. Az igazgatónő úgy fogalmazott, örül, hogy ismét otthont adhatnak a Halasi Nemes Tanácsnak. - Elvileg könnyű visszaemlékezni, mert sok boldog pillanatunk volt Kiskunhalason. Most nehezebb beszélni, mint negyven éve, amikor elhittük, hogy értjük, mi történik a világban. Most nem tudjuk, a Föld bolygó milyen változások előtt áll. Nem politikáról beszélek – hangsúlyozta Varga Csaba.
Jó volt itt lenni, barátságok születtek – vette át a szót Kamarás István. – Átütő élmények voltak félmondatok, amik a lényegre tapintottak és találkozások nagy személyiségekkel. Szociográfiai kutatásaim eredményeit országos művelődésügyi rendezvényen ismertettem. Nem neveztem meg Halast, tucatnyian jelentkeztek települések, hogy ez róluk szól. A rendezvényen közreműködött Csorvási Zoltán. Megzenésített verssel, lírával visszarepítette a közönséget a nem is olyan távoli múltba.
