Reformációs ünnep
Reformáció ünnepi, közös, ökumenikus istentiszteletet tartottak a református templomban október 31-én. Az egybegyűlteket Bödecs Pál református lelkész-igazgató köszöntötte. Három tanítás hangzott el az este folyamán három felekezettől. A képviselő-testületi ülésen, napirend előtti felszólalásában Vincze Attila képviselő emlékezett meg a jeles napról.
Az ünnepi rendezvényen a baptista, az evangélikus és a református egyház képviseltette magát. Az istentiszteleten részt vett Kuris István László alpolgármester. Friebert Tibor a baptista közösség képviseletében az egyetemességről beszélt. Arról, hogy egyénenként hogyan szólít meg az ige. Megosztotta gondolatait a bizonyságtételről. Azt mondta, soha ne felejtsük el, hogy honnan jöttünk, és mivé váltunk Krisztus által. Bödecs Pál az egyetemes papságot választotta témául a munkában, hivatásban. A lelki élet, a lelki szabadság fontosságát hangsúlyozta. Beszélt arról, hogy a reformáció üzenete a hivatások szerepét hangsúlyozza. Honti Irén evangélikus lelkész háláját fejezte ki az együtt ünneplésért. Rámutatott: Krisztus az egység lelke. Úgy fogalmazott, eljött a kor, amikor teljesen egynek kell lennünk egymással. Úgy fogalmazott, a közös ünneplés mindig összeköt bennünket.
Az úrvacsorás istentiszteletet október 31-én 17 órától tartották a kiskunhalasi református templomban.
Vincze Attila képviselő a képviselő-testületi ülésen, napirend előtti felszólásában emlékezett meg a reformációról. - Október 31-én ünnepli a protestáns közösség a Reformáció Napját, hiszen a hagyomány szerint 1517-ben ezen a napon függesztette ki Luther Márton 95 pontból álló tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. A reformáció egy olyan folyamat volt, amely egyfajta alapvető átalakítást tűzött ki célul. Nemcsak a vallási életben, hanem a művészet számos területén is változásokat hozott úgy, mint az építészetben, a festészetben vagy az irodalomban. Erre a komplex vallási, művészeti és szellemi átalakulásra emlékezünk október 31-én. Talán a legkönnyebben a következő példabeszéddel érthetjük meg, mi is történt félezer évvel ezelőtt.
A próféta Isten küldésére elment a fazekashoz, és látta, hogy az éppen edényt készít. Az edény nem sikerült, de a fazekas nem dobta ki az agyagot, hanem összegyúrta, újra megformálta, reformálta. Több, mint 500 évvel ezelőtt hasonlóképpen jártak el az akkoriak: a vallást, a hitet nem dobták el, hanem újraformálták. Arra kérek mindenkit, hogy szánjunk időt arra, hogy egy kicsit megpihenve elgondolkodjunk, a mi életünkben van-e valami, ami reformálásra vár. Mi is így tettünk és teszünk Kiskunhalassal, ezzel a közösséggel. Nem hagyjuk úgy, ahogyan volt, rossz állapotában, hanem átformáltuk, reformáltuk.
Felsorolni is nehéz, hogy mi mindent adott a reformáció, amelyre 500 évvel ezelőtt teremtődött meg az igény egy értékvesztett világban. A reformáció folyamatos szolgálatot és magunkban való folyamatos megújulást is jelent, ám ennek értékőrzés mellett kell megvalósulnia. Kívánom, hogy a halasi protestáns közösség 500 év múlva is hitében erős, nemzettudatában megingathatatlan legyen, amely a reformációra vezérfonalként tekintve éli az életét- mondta a képviselő.
