Szalai Sándorra emlékezünk
Szalai Sándor, a Kiskunhalasi Vasúti Pályaudvar egykori állomásfőnöke 86 évesen hunyt el 2023. június 21-én. A szépívű vasutas pályát bejárt Szalai Sándort munkája mellett a vasút és helytörténeti tevékenysége is ismerté tette. A Kiskunhalasi Római Katolikus Temetőben, 2023. július 21-én történt temetésén Szakál Aurél búcsúzott tőle, aki a beszédét szerkesztőségünk rendelkezésére bocsátotta és amit az alábbiakban, változatlan formában közzé teszünk.
In memoriam Szalai Sándor
Búcsúzunk Szalai Sándor helytörténeti kutatótól. 1937. április 25-én született Budapesten és 2023. június 21-én hunyt el Kiskunhalason. A Szilády Áron Gimnáziumban érettségizett 1955-ben. Majd vasutas lett. A kiskunhalasi pályaudvaron volt állomásfőnök 1975 és 1981 között. Végül hosszú, tartalmas nyugdíjas éveket tölthetett el.
Elmondható róla, hogy szerény, okos, olvasott ember volt. Tájékozottságát jól tükrözi, hogy országos tévében műveltségi vetélkedőt nyert. Diák korától érdekelte a fényképezés. Ez is erősítette hét évtizedes barátságát Ötvös Géza gimnáziumi osztálytársával, gyógyszerésszel, fényképésszel. Szalai Sándor jó kapcsolatot ápolt Ternyák Jenő jeles halasi fényképésszel és Wéber Mihály fotóssal, helytörténeti gyűjtővel, aki a vasúttörténeti érdeklődésben is társa volt.
Szalai Sándort a régészet szerelmesének is lehet nevezni. Foglalkoztatták a régészeti leletek, könyvek, a halasi határban folytatott régészeti terepbejárások. Nagyon érdekelte Kiskunhalas múltja. Kíváncsisága kielégítésére kutatni járt a halasi levéltárba. A számára érdekes kérdések megválaszolására aprólékos gonddal, szorgalmasan jegyzetelte az adatokat, fénymásolta a megtalált dokumentumokat. Elkezdett régi térképeket gyűjteni és értékes könyvtárat fejlesztett. Helytörténeti gyűjteménnyel is rendelkezett. Ezt követően nemes lelkű adományozójává is vált a kiskunhalasi Thorma János Múzeumnak. Ilyen módon számos tárgy, fénykép, térkép került tőle a múzeum gyűjteményébe.
Árpád utcai házába szerettem hozzá járni beszélgetni. Szegről végről rokonok is voltunk. Szakál Margit unokatestvérem férje, Csapláros István a testvére volt Szalai Sándor feleségének, Csapláros Zsuzsannának. Jól emlékszem arra, amikor sok éve először találkoztunk egy családi vacsorán. Beszélgetéseink alkalmával meghánytuk vetettük a politikai helyzetet, könyv élményeinket, új és készülő kötetek kérdéseit. Tanácsai segítették múzeumigazgatói és könyvkiadói munkámat. Szerintem kijelenthetem, hogy barátok lettünk. Mindig is éreztem, hogy többször, gyakrabban kellene látogatóba mennem, de ezen már nem lehet változtatni.
Sokat tett azért, hogy Halas történelmi értékeit kikutassa, megismerje. Nem szeretett tanulmányokat írni. Szabad betyárnak nevezte magát a kulturális területen. A kedvemért néhány esetben kivételt tett. Helytörténeti munkásságának kiemelkedő eredménye volt a Kiskunhalas története három kötetében megjelent három műve az ezredfordulón. (2001) Halasi helynevek a 18-19. században. (2002) Kiskunhalasi utcák a 18-20. században. (2005) Kiskunhalas belterülete a 18-20. században. Mind a három alkotás ér annyit, mint egy-egy szakdolgozat. A helynevekről szóló írásban Halas topográfiájával kapcsolatban több régi forrást közölt le és felsorolja a kiskunhalasi helyneveket betűrendben az Akasztóhegytől Zsanáig. A belterület ismertetésében többek között látható hat általa készített belterület térkép az 1752 és 1932 közötti időszakból, amin jól nyomon követhető városunk növekedése.
Az utcanevek esetében bemutatja a legkorábbi elnevezéseket és Palásti Károllyal közösen táblázatban hozza a mai elnevezéseket és azok korábbi neveit.
Szalai Sándor egész életében érdeklődött a történelem, és a múlt dolgai iránt. Önzetlen munkájával örökre beírta nevét a kiskunhalasi helytörténeti kutatásba. Példamutató életével megszolgálta, hogy emlékét tisztelettel megőrizzük.
Kedves Sándor bátyám! Itt állok ravatalodnál, nehezen találom a búcsú szavait. Földi pályafutásunk véges, ezt jól tudjuk mindnyájan. S mégis, ha eltávozik közülünk egy számunkra kedves személy, végtelen szomorúság tölti el szívünket. Megtiszteltetés volt számomra, hogy ismertelek, és évtizedekig együtt dolgozhattunk a halasi helytörténet területén. Nehéz szívvel engedlek új utadra. Isten veled! Nyugodj békében!
Szakál Aurél
