Utazás az ismeretlenbe: Töröcsik Dávidra emlékezünk

Tényleg ő volt az, apa? Marci fiam kérdezte ezt néhány perccel ezelőtt, amikor kiderült, hogy ismét kevesebbek lettünk. Igen, ő volt. Keresem még a szavakat, a billentyűzeten át is nehezen formálódnak a mondatok. Egy ismerőstől köszönünk el. Aki szerető családapa, férj, kiváló felderítő, nyomozó,  jó szimatú újságíró,  éles látású fotós, osztályvezető,  gondos osztályfőnök,  közvetlen, emberséges oktató, barát volt.

Amikor először hallottam róla a kilencvenes években, az egyik volt kollégája, a rendőrségről azt mondta: piszok jó zsaru. Aztán ez a piszok jó zsaru besétált a Halasi Hét szerkesztőségébe. Kollégák lettünk, én akkor már a Tükörnél voltam, de számtalan közös utunk volt. Sokat beszélgettünk, ezt a hivatást is úgy csinálta, mint előtte és utána az összest: maximumra törekedve. Kivételesen jó szeme volt a fotózáshoz, a szimata pedig csalhatatlan volt. Mondhatni benne tényleg ott csergedezett a zsaruvér. A Sepsikerben is fontos szerepet kapott, az ottani feladatait mint minden mást, maximális odaadással végezte, úgy, töröcsikdávidosan. 

A mezőőrségen, majd a városházán, a rendészet vezetőjeként is a rendre törekedett. Még úgy is, hogy nagyon nehéz helyzetben volt. Abban is biztos vagyok, hogy a lelke egyik fele mindig a Kiskunhalasi Rendőrkapitányság falai között maradt. Aztán megtalálta a helyét, a Dékániban, oktatóként, osztályfőnökként. Többször elcsíptem egy-egy beszélgetést, amit diákjaival folytatott. Biztos voltam benne, hogy révbe ért. Ez volt igazán a neki való hivatás.  Szerette, amit csinált, és őt is szerették, ahogyan csinálta. 

Azt is tudtam róla, hogy szereti a focit. Mindig mondtam neki, hogy a név kötelez. Kapusként repkedett, és olyan labdákat is megfogott, amelynek elrúgása után már mindenki gólt kiáltott. Mindketten rajongtunk a Fradiért, a zöld szív megszakad, amikor ezeket a sorokat írom. Imádta a motorozást. Saját maga újított fel egy klasszikus Pannóniát, aztán egy gyorsabb gépre szállt át.  Otthon biztos háttér várta felesége, Zsóka és lánya, Laura személyében. 

Utazás az ismeretlenbe, utazás egy idegen helyre. Utazás ég és föld között. Utazás a semmibe. Töröcsik Dávid tragikus balesetben vesztette életét.  Mindenkinek nagyon hiányzol...Szia, Dávid, nem búcsúzom, csak elköszönök...  (Töröcsik Dávidot a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum Dékáni Árpád Technikuma saját halottjának tekinti)