Vass Lóri emlékére
Március 24-én a hajnali órákban megállt a szíve. Vass Lóránt népzenész – a családban és volt osztálytársaknak Lóránt, zenésztársainak, barátainak Lóri, tanítványinak Lóri bácsi – nincs többé.
Rövid, de tartalmas életet maga mögött hagyva – augusztus 6-án töltötte volna be 45. életévét – szólították el az égiek. Élete egy volt a népzenével, annak élt, abban létezett. Számára minden a néptánc, és a népzene után következett. De hogyan került erre a csodálatos, a tehetsége által megszabott útra? Az irányultságot családjától, elsősorban édesanyjától kapta, akinek lakiteleki rokonai körében családi esemény nem zajlott le éneklés, tánc, citeraszó nélkül. Óvódás korában ő is a citera megszólaltatását ismerte meg először, a hegedülést a Zeneiskolában tanulta meg. Gyorsan eldőlt, nem a komolyzene, hanem egyedül és kizárólagosan a népzene felé vezet az útja. Emiatt „szállította” édesanyja nemcsak őt, hanem Szabó Zolit, Csorvási Zolit, Sutyinszki Jánost és Vladár Károlyt is rendszeresen a keceli ÁMK-ba vasárnap délelőttönként. Hegedűtanára a szakmai berkekben széles körű elismertséggel bíró „Hega”, azaz a kecskeméti Hegedűs Zoltán volt.
A következő állomást – továbbra is Hegával – a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ jelentette. A szint egyre emelkedett, az Óbudai zeneiskola népzenei tanszakán a hegedülés tanításának tudománya egy igen komoly szaktekintély, Jánosi András nevéhez kötődött. Jánosi nemcsak a zene területén, de emberileg is lenyűgözte tanítványait azzal. hogy népzenei programokra, táncházakba vitte őket. Lórántnak ez időben javasolta ifj. Csoóri Sándor, a Muzsikás Együttes alapító tagja, hogy tanuljon meg brácsán játszani, mert meglátta benne a tehetséget. Szinte magától értetődően bőgősként, sőt néptáncosként is megállta a helyét. Nagy és pozitív változást hozott, amikor 1988-ban Doktor László Halasra került néptáncoktatónak főállásban, mert a táncegyüttes mellé stabil zenekar kellett, s ezt a fontos szerepet a Lóránt, Csorvási Zoltán, Sutyinszki János és Szabó Zoltán által megalapított Halas népzenei együttes töltötte be.
Sziládys érettségije után a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán folytatta tanulmányait, amikor is – a Kecelről ismert – kecskeméti illetőségű Csík Jánossal találkozott. Ez a találkozás 8 évet jelentett számára 1993 és 2001 között a Csík Zenekarban. Nemcsak az egész országot zenélték végig, de számos külföldi fesztiválra is meghívták őket. A testvérvárosi Kronachba szinte hazajártak. Mindenképpen egyedülállónak tekinthető, hogy 2000-ben Sydney-ben ők zenéltek az olimpia kulturális kísérőrendezvényein. Azokban az években sokat szerepeltek Halason is a Szüret és a Város Napja alkalmából.
1995-ben megszerzett diplomájával az újpesti Bajza iskolában tanított hat évet, s „szabadúszóként” több zenekarban is zenélt. Közben Újpesten telepedett le, s utolsó tíz évében a Szentendrei-sziget Szigetmonostori Zöld Sziget Általános Iskolájában tanított angolt és napközizett. A gyerekek rendkívül kedvelték őt, közvetlensége révén szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Ezen időn belül a Radikális és a szigetmonostori Szigeti Veszedelem zenekarokkal lépett fel. Lóránt közismerten rajongott Erdélyért, az erdélyi hangszeres népzenéért. Szoros szálak fűzték - elsősorban - a mezőségi Magyarpalatka zenészeihez, akikkel sokat muzsikált együtt táncházakban és lakodalmakban is. Ugyanakkor szülővárosa fiatalabb zenészeit – többek között Maruzsenszki Andort - is felkarolta, tanította.
Három éve rátalált élete igazi párjára, Fehérváry Lilla, a Madárdal együttes sokoldalú énekesében. Azon a végzetesnek bizonyult márciusi napon is Lillával együtt készült arra, hogy - szeretett brácsáját magával hozva - együtt tartsanak gyermek-táncházat a Pásztortűz Egyesület szervezésében Kiskunhalason. Mindenkinek, aki ismerte és szerette örök fájdalomként marad meg a szívében, hogy ez a tervét már sohasem válhatja valóra…
(Vass Lóránt temetése 2018. április 28-án, 13 órakor lesz Kiskunhalason, az új református temetőben.)
