„Véget ért életünk legnagyobb turnéja"
"A Halasmédia olvasóit eddig két cikken keresztül tájékoztattuk a kinti fejleményekről, így mostmár 3 hét elteltével ideje mindent summázni és levonni a végső konklúzió(ka)t: mind általánosságban, mind személyes benyomásaink által."
Mi Ádámmal a legszerencsésebb embereknek tartjuk magunkat, hogy ezt a turnét 23 évesen sikerült megvalósítanunk, azonban a tervezettől – mondhatni – kicsit mást kaptunk a kintlétünk során.
Akik követték a világbajnokság fejleményeit percről-percre, azok tudják, hogy nehézkesen ,,indult be Brazília”: infrastrukturális elmaradottságok, szervezési hibák, építkezési malőrök.
Kiutazásunk előtt tehát több olyan jelenség is akadt, amelyekkel kapcsolatosan komoly kérdések fogalmazódtak meg: tehát elindultunk, hogy reális és kézenfekvő válaszokat találjunk.
Ha hirtelen akarok nyilatkozni a brazil világbajnokságról, akkor egy pozitív érvet egy ellenérv követ. Például szolgáljanak a következő sorok: alkalmatlanok voltak a dél-amerikaiak a megrendezésre, hiszen 5-10%-uk beszél csak idegen nyelveket, azonban ettől mesésebb és szebb helyen nem is lehetett volna megtartani az eseményt. Gondoljunk csak Rio de Janeirora, Salvadorra, vagy éppen Recifere.
A legnagyobb gondunk az volt, hogy még a helyszínen sem kaptunk akkora ízelítőt a világbajnokság hangulatából, mintha 10 000 kilométerre visszább, a saját otthonunkban néztük volna televízión a mérkőzéseket. A csoportmérkőzéseket, valamint a Görögország – Costa-Rica összecsapást még Budapesten tekintettük meg.
A kint tapasztaltak hasonlítottak arra a szituációra, amikor a hidegre kiviszel egy forró teát – az bizony ki fog hűlni. Mint tudjuk, Brazília egy pezsgő ország; Rio de Janeiro a szamba fővárosa. De nem télen! Ugyanis az Egyenlítőtől délre fekvő, mérsékelt övben található házigazdánál bizony most ez az évszak kísérte végig a labdarúgó világeseményt (na azért nem kell minket nagyon sajnálni), de azért egy napot ajándékba kaptunk és – ha fogcsikorgatva is, de – megmártóztunk az óceánban.
A hangsúly az emberek aktivitásán van; ahogyan mi is begubózunk télen a meleg szobába, úgy ez a brazilokra is igaz. Nem volt szamba az utcákon. Márcsak a selecao idei szereplése miatt sem. Ezek azok az apróságok, amikre a FIFA nem gondolt. Itt látszódik, hogy mennyire a közvetítési jogok, valamint a passzív fogyasztók (TV nézők) dominálnak, mintsem az atmoszféra kifogásolhatatlansága, amikor bejelentik a rendező országot. Márpedig Rio de Janeiroban olyan homogén tömeg gyűlt össze már a negyeddöntőkre is, amely teljesen egyoldalúvá és egyben második argentín fővárossá varázsolta a várost.
Sokan az utolsó félretett pénzükön utaztak el a helyszínre, hogy aztán ott szurkolhassanak Messiéknek az utolsó sípszóig, holott Argentínában gazdasági válság dúl. A mi munkánkat is igen megnehezítette, hogy alig találkoztunk valakivel Európából. Az öreg kontinens nemzeteinek trikóját főként brazilok és utcai árusok viselték. Ez a szponzori feladatokat kissé megnehezítette, de azért a helyiek is barátságosnak bizonyultak.
Nos, fejlődő ország ide vagy oda, Brazília alkalmatlan volt olyan szintű esemény megszervezésére, amire még akár két évtized múlva is szívesen emlékezünk vissza; sokkal inkább érezzük azt, hogy le letudva egy kötelező kör. A FIFA arra törekszik, hogy a labdarúgást egyenletesen adagolja minden kontinensen, esélyt adva új és korábbi országoknak, hogy megmutassák, náluk mi fán terem a foci. Egy biztos, 2010 után 2014 is ugyanolyan sémára sikeredett. Ezek után csak azt mondhatjuk, hogy: várjuk vissza a legnagyobb futballünnepet méltó helyére, Európába!
Mi részünkről hogyan tovább? Élményeinket igyekszünk feldolgozni és ezt a lehető legtöbbb itthoninak átadni. Szponzorainknak pedig megkezdjük a beígért és a szerződésben rögzített ellenszolgáltatásaink teljesítését.
Követőink a jövőben még találkozhatnak velünk különböző élménybeszámolóink során. Köszönjük az eddig megtisztelő figyelmüket!
Üdvözlettel, a My Road To Brasil stábja: Lakatos Áron és Tasnádi Ádám.
