(►) Égben maradt repülő

Keresztes Ildikó: - Nagyon közel áll hozzám ez a szerep. Igazság szerint évek óta kísértett, sok mindenkiben felmerült, hogy el kellene játszanom. Már előtte is énekeltem sanzont, de akkor mélyedtem el a műfajban, amikor elkezdtem készülni Edith Piaf megjelenítésére. Nagyon sok mindent megnéztem vele kapcsolatban: filmeket, interjúkat, különböző felvételeit. Sőt, Marlene Dietrichet is, mert ők nagyon jó barátnők voltak annak ellenére, hogy teljesen más környezetből jöttek. Az ellentétes vonások mellett nagyon sok közös is volt bennük. Számomra a sanzon kicsit olyan, mint a blues. Általában nem vidám, persze az is lehet. Tulajdonképpen olyan, mint egy megzenésített történet. Ahhoz, hogy az ember belebújjon egy ilyen szerepbe, kell egy bizonyos kor is. Nem biztos, hogy 30 évesen jól eljátszottam volna. Lehet, hogy meg kell rá érni, és azt gondolom, nincsenek véletlenek. Nem véletlen találtunk egymásra ebben a szerepben.

Kurkó J. Kristóf: - Én játszom Edith Piaf szerelmét, Marcel Cerdant, a bokszolót. Győri Péter pedig a papát, az edzőmet. Egy idő után konfliktus lesz közöttünk és kirúgom szegényt.

Győri Péter: - Ez az egyik legkedvesebb jelenetem az elmúlt egy-két évben. Rövid, de mindig egy ünnep, amikor ezt a darabot játsszuk. Ezen kívül még három szerepem van az előadásban. Hol apaként, hol főnökként, hol fotós-újságíróként követem végig Edith Piaf életét.

Kurkó J. Kristóf: - Az első felvonás végén lezuhan a repülőgép, amivel Marcel Cerdan a szerelméhez utazik, így a második felvonásban a beteg Edith Piaf emlékezik vissza az ő kis életére, melyet szellemként kísér végig a férfi. Nagyon érdekes részt venni ebben.

Pásztor Máté: - Charles Aznavourt játszom, aki egy örmény származású sanzonénekes. Piaf egyik kis felfedezettje volt, így tevékeny szereplő az események sodrában. A darabban még 24 éves pályakezdő, akinek az útját egyengeti. Többször is elhangzik utalás az orrműtétjére, melyet Edith erőltetett neki, mert nem igazán volt sztárhoz méltó arca. Sokszor visszatér az orrpoén. Például úgy is, hogy a régi jobb volt.

Hűvösvölgyi Ildikó: - Ez egy egészen különleges darab. Több szerepet is játszom: hármat egy előadáson belül. Alakomat váltom. Így találta ki a magyar szerző, Topolcsányi Laura. Életem nagy ajándéka, hogy én, aki zongoristaként végeztem a konziban, most a zeneszerzőnőt játszom és élőben zongorázni is van lehetőségem. Marguerite Monnot nagyon finom és elegáns nő. Kicsit szórakozott és nagyon-nagyon szereti Piafot. Szolgaian mellette volt egész életében. Igazi barátság volt kettőjük között. A második részben érdekes fordulatot vesz a darab, visszamegy a régmúltba, amikor még Piaf fiatal lány volt. Abban a részeges anyát játszom, aki szintén énekesnőnek készült, aztán egyre lejjebb csúszott, és a végén narkósként belőtte magát és meg is halt. Ezeket a stációkat végigjárom, és még egy ápolónőt is játszom benne. Ez a darab talán a legnehezebb előadásom.

Xantus Barbara: - Marlene rejtélyes, titokzatos, aki mindenkire hatással van. Közel áll-e hozzám? Nem tudom. Szarkazmus jellemzi, fanyar a humora. Az igen, végül is meghódítottam magamnak. Ő egy idol, akinek annyi minden lehet a titka mögött. Amíg nem fejted meg, addig hogyan is bújhatnál a bőrébe?! Én a saját megfejtésemet mutatom meg a közönségnek. A német nyelv is Marlene miatt kedves nekem… A második felvonásban Simone nővért alakítom, aki ápolja Edith Piafot idős korában.

Szöveg: Pál László
Fotók: Turay Ida Színház