(►) „Számomra Kiskunhalas az álmok városa”
Sáli Levente festőművésszel gyakran találkozhatunk kiállításain. Azt viszont egészen mostanáig nem láthattuk, hol is készülnek ezek a fantasztikus képek. Felkerestük otthonában, ő pedig örömmel mutatta meg, milyen körülmények között szeret leginkább alkotni.
- Az otthonodba invitáltál bennünket, viszont meglepett, hogy nem egy műteremben, hanem a szabadban alkotsz. Jobban szeretsz a szabad ég alatt festeni?
- Igen, amikor az időjárás engedi, mindig a kertünkben festek. Az biztos, hogy sokkal mozgalmasabb így a munka, mivel árnyékban jó festeni, így ahogy vándorol a Nap, ezzel együtt pedig az árnyék is, nekem mindig pakolnom kell az eszközeimet és a székemet, valamelyik fa alá. Mostanra felfedeztem már a legjobb, fix helyeket, így tudom, hogy melyik napszakban hol tudok legjobb körülmények között alkotni.
- Milyen munkafolyamatban vagy most benne? Konkrét képsorozat készül?
- Egy ideje már csak hangulati képeket festek. Nincsenek konkrét elképzeléseim, terveim, hanem az éppen aktuális hangulatomnak megfelelő képeket próbálok úgy megalkotni, hogy teljesen részese legyek az alkotási folyamatnak, és ne pedig az agyam diktálja a tempót.
- Hogyan tudsz ideális hangulatba kerülni, mitől „kap el a gépszíj” ilyenkor?
- Legelőször ki kell számolnom, mikor van kellő időm arra, hogy festeni tudjak. Ha van valami elintéznivalóm vagy egyéb dolgom, akkor inkább neki sem állok egy képnek, mert ez nem olyan munkafolyamat, hogy festek egy órát, aztán elmegyek, mondjuk kapálni vagy a postára. Csak akkor festek, ha biztosan tudom, hogy azt a napot vagy akár az egész hetet csak ennek tudom szentelni.
- Érezhető a képeiden, hogy mostanában csak szabadban festettél?
- Abszolút. Rengeteg szeretet érzek a fák, növények, állatok iránt. Hátul vannak a körtefáink, ott a párás levegő miatt egy külön ökoszisztéma alakult ki. Csak ámulok és bámulok, mi mindenre képes a természet. Az egyes napszakokban különböző madarak énekét hallgathatom ott, a feketerigók verekedését is hosszasan el tudom nézni. Ha kint vagyok, mindez segít nekem abban, hogy kizárjam a felesleges gondolatokat a fejemből.
- Most egyedül alkotsz a kertben, de hamarosan benépesül ez a terület. Mi lesz itt pontosan?
- Körülbelül három éve, egy 4-5 fős baráti, művészcsoporttal összegyűlünk nagyjából háromhavonta. Úgy érezzük, szükségünk van a közös töltekezésre, ezek az alkalmak pedig kizárólag erről szólnak. Nem olyan, mint egy művésztelep, ahol kötelezően el kell készítened három képet. Elhívtam őket a kertembe, remélem, minél többen el is tudnak majd jönni. Együtt leszünk, és jól érezzük magunkat a többiek társaságában.
- Jelenleg is benne vagy egy újabb nagyszabású projektben…
- Arról van szó, hogy városszerte vannak ezek az úgynevezett pollerek, terelőoszlopok. Ezeket kell nekem ötvenféleképpen kifesteni. Kerül rájuk figuratív és nonfiguratív motívum is. Ettől a város még színesebbé fog válni. Fantasztikus dolog, hogy engem ebbe a projektbe belevettek, mert számomra Kiskunhalas az álmok városa.
