(►) Tekla és tanárnője az Élet és Tudományban publikált
A kiskunhalasi Jáger Tekla és Nagy-Czirok Lászlóné korábban tanár-diák viszonyban volt, most viszont már szerzőtársaknak is nevezhetjük őket, hiszen a közelmúltban jelent meg az Élet és Tudomány folyóiratban egy alapos kutatómunkával alátámasztott írásuk, melynek témája a halasi csipke volt. Erről beszélgettünk velük.
- Milyen előzménye volt a most megjelent cikknek?
JT: - Nagyjából két évvel ezelőtt már foglalkoztam a Halasi Csipkével egy kutatásom során. Akkor azt vizsgáltam, hogy miért ábrázolnak sok csipkén szélmalmokat, míg más területek csipkéin főként ember, állat, növény motívumok figyelhetők meg. Azzal a kutatómunkámmal elindultam egy esszépályázaton, ahol különdíjas lettem.
- Mióta tart a közös munka, mennyiben segítette a korábbi ismeretség a kutatást?
NCZL: - Teklát általános iskolában tanítottam, már akkor láttam, milyen különleges tehetség rejlik benne. Mostani kutatómunkánk során is bebizonyosodott, hogy nagyon jól együtt tudunk gondolkodni. Legfontosabb az volt számunkra, hogy csak hiteles forrásból dolgozzunk. Interjúkat készítettünk, irodalmi feljegyzéseket vizsgáltunk meg, amiket aztán felhasználtunk a saját írásunk alapjául.
- Hogyan jutott el a projekt az Élet és Tudomány megjelenéséig?
JT: - Korábban jelent már meg természettudományos lapban írásom. Ez a kutatás azonban inkább etikai és társadalomtudományi téma. Felmerült több folyóirat neve is, azonban nekünk már a legelejétől az volt az álmunk, hogy az Élet és Tudományban publikálhassunk, hiszen korábban többször is szerepelt már benne a halasi csipke, sőt anno címlapon is volt. Nagyszerű érzés, hogy megjelenhetett az írásunk, ezzel pedig további ismeretséget szerezhettünk városunk világhírű kézműves különlegességének.
