(►) A jég hátán is zenél

- Különleges koncertet adtál a Perito Morino gleccseren. Hogyan valósult meg? Milyen élményeket szereztél?

- Először is az előzményekkel kezdem, hogy erről a projektről egy kedves énekes ismerősömön keresztül értesültem, Lorena Espinától, aki Santa Cruz-i származású és Bécsben ismerkedtünk meg. A pandémia ideje alatt már szerettük volna elkezdeni az együttműködést, de sajnos nem valósult meg és teljesen spontán az ősszel felvettem velük a kapcsolatot, mikor megérkeztem Argentínába és spontán összeállt újból a projekt.

- Ténylegesen, ha belegondolok, hány százalék esélye van az életben egy ilyen esemény megvalósulásának, akkor azt kell mondanom, hogy hihetetlen. Nekem ez a hely káprázatos volt, hiszen az Alföldről jövök. Már Ausztriában is láttam sok hegyet, és jeget, de ehhez hasonlót még sosem. Az utolsó napon aztán felmerészkedtem jégmászó cipőben és sisakban. A többiek hátizsákkal vagy még avval sem, hogy jól tudjanak kapaszkodni a szélben, ami konstans süvített. Én meg a hegedűmmel nekiiramodtam, hiszen tudtam, hogy ez a soha nem visszatérő alkalom... A turistavezető nagy segítségemre volt és engedélyt kaptam. No, aztán a megfelelő alkalommal kicsomagoltam, mikor éppen nem fújt el minket a szél és nótára fakadtam. A vonó majd kirepült a kezemből, de aztán valahogy sikerült egyensúlyt tartani. Feledhetetlen élmény.

- Milyen terveid vannak? Mit vársz 2022-től?

- Szeretnék utazni, kamarazenélni határok nélkül, amennyire majd ezt a vírus megengedi. Már vannak tervek Görögországban; Varnaban, egy nyári zenei fesztiválon Vladigerov programmal. Februártól indítunk egy alapítvánnyal együtt egy intenzív zenei kurzust, amire online is lehet jelentkezni, ez majd a honlapomon is látható lesz: www.eduazadory.com az elérhetősége.  Várom nagy kíváncsian a rám váró feladatokat.

A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap január 19-i számában olvashatják.