A triatlon a sportja
A színházban játszik, a szabadban sportol. Szüksége is van a jó kondícióra, mert a közelmúltban, a Városi Filmszínházban előadott Páratlan páros a szövegtudáson és a ritmusérzéken túl jó erőnlétet is igényel. Száraz Dénessel beszélgettünk a Halasi Média és Kultúra Kft. által szervezett őszi színházi évad második előadása kapcsán.
- A Páratlan párost, a Bánfalvy Stúdió vendégjátékát láthatta a főszerepléseddel a kiskunhalasi közönség. Hogyan jellemezhető a karaktered?
- Egy taxisofőrt játszom. Egyik nejétől rohan a másikhoz, és párhuzamosan él két életet. A nézők nyomon követhetik, szerencsétlen taxisofőr hogyan tudja megoldani, hogy ne derüljön ki az egyik számára a másik. Az egész darabban ez okozza a bonyodalmat.
- A szövegen kívül ez az alakítás kondícióban is komoly próbatételt jelenthet a sok rohangálással.
- Igen, a Ray Cooney-vígjátékoknak az a lényege, hogy nagyon meg kell tanulni szöveget és nagyon jó ritmusban. Amikor ez megvan, amikor már teljesen sajátunk a szöveg meg a ritmus, akkor lehet ráhúzni a színészetet.
- Ha már a kondíciónál tartottunk, akkor elmondható, hogy te sportolsz is. Többféle sportágat művelsz. Mi kerül előtérbe így ősszel?
- Nekem maga a triatlon a sport. Ugyanúgy télen is kint úszom medencében, kerékpározom, és ha jó idő van, akkor a futás is kint van. Jó ez a három sport, mert kiegészíti egymást.
- Régóta vagy már a Bánfalvy Stúdiónál.
- Igen, már tíz éve vagyok ott, 2012 nyarán mutattuk be az Abigélt a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Azóta vagyok ott. Jött a Kölcsönlakás, A miniszter félrelép, a Nicsak, ki lakik itt?! és most a Páratlan páros.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap november 16-i számában olvashatják.
