Böjtön innen és túl

 

A böjt célja nem önmagában áll, így nem lehet a személyes érdem keresésének eszköze. Sokkal fontosabb az a rejtett vagy teológiai üzenet, amelynek felismerése nem csak saját gyengeségünk beismerésével jár, de meghozhatja mások gyarlóságával kapcsolatos megértésünket és azok elfogadását. Ez maga a szeretet és irgalom, mellyel embertársainkra tekintünk. A hívő ember számára ez nem csak embertársainkkal való közösségvállalást jelenti, mint Jézus példája mutatja, de Isten szeretetét is.    

 

A böjti hozzászólók közül egyik legkülönösebb egy közeli jó barátom gyakorlata, aki neve elhallgatását kérte. Ő és családja nem tart szigorú értelemben vett böjtöt húsvét előtt, bár a vallás meghatározó az életükben.  Ugyanakkor évek óta a családi kasszából havi 50-60.000 Ft-tal támogatnak rászorulókat, úgy hogy a hétköznapokban a család kerékpáron jár. Mindennapos lemondás és mások anyagi segítése a szeretet nevében, nagyon fontos életszemléleti érték számukra. Jézus példája az ő életüket is meghatározza. Mások azt gondolják, hogy a vallási böjt minden fogalma távol áll tőlük, de ők is elismerik a lemondás és áldozat testi-lelki fontosságát.

 

Édes Árpád, lelkész: „Lemondások árán lehet csak eredményt elérni? Ezt egy gonosz rendszer szolgálatába is lehet állítani. Egyszer kívülállóként voltam egy árubemutatón, ahol egyik résztvevőnek a jegygyűrűjét kellett volna letenni a földre és átlépni azt. Mindenről lemondani egy cél érdekében? Erre mondja Sámuel próféta, hogy ’Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél! ’ Másutt Jézus mondja, hogy "Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot." Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket. Az úr irgalmasságot kíván és nem áldozatot. Másrészt a lemondások áldozata sok haszonnal járhat, de a veszély mindig ott van, hogy túlságosan is véresre sikerül, például kialakulhat egy übermensch tudat. Egyesek képtelenek magukat megerőltetni. Ők olyan lelki atléták, akik a dicsőséget keresik a böjt gyakorlásával. Ugyanakkor Jézus maga nem csinált nagy reklámot a böjtnek. Volt olyan farizeus, aki hetente kétszer böjtölt, hangsúlyozva a lemondásban rejlő kiválóságát, bizonyítva, hogy ő mindenkinél jobb. Ezzel szemben Krisztus rámutatott a vámszedő példájára, aki megvetett és kirekesztett ember volt, mégis vele vállalt közösséget a többséggel ellentétben. A böjt lényege éppen az, hogy összekössön bennünket, hogy átéljük magunk és mások gyöngeségeit. Krisztus, amikor megkísértetik pusztában és böjtöl, akkor tapasztalta leginkább, hogy ugyanazoknak az erőknek van kitéve, mint mi, a hatalom, siker vagy a fogyasztás kísértésének. Példáján azt látjuk, hogy mennyire egy velünk és örülünk, hogy legyőzte ezeket a kihívásokat. Számára fontosabb a kirekesztettekkel való közösségvállalás, az irgalmasság, amit éppen vámszedővel való azonosulással és a kirekesztő kihívások elutasításával tesz meg.

 

 (…)  A böjt nem üdvösség kérdése. A Biblia üzenete szerint Isten megszabadít, szabad vagy, de maradj is az. Ez utóbbi lelkigyakorlata a böjt, ami sokszor nem más, mint küzdelem saját magaddal. Krisztusnak is szenvedésekből kellett megtanulnia a fiúságot, az ember-lététben megmutatkozó istenhűséget. Krisztus saját ember létét nagyon komolyan vette. Ezt nem csak ön magáért, de miattunk is tette. Ahhoz, hogy az ember megőrizze lelki szabadságát és méltó legyen saját létéhez, gyakorolnia kell a lemondást. Evvel teheti próbára saját akaratát, olyan nemes vonásokat, mint például szeretetből feláldozni önmagunkat. A szabadsághoz néha kreatív korlátok szükségesek, máskor a szeretet és önfeláldozás katarzisa.”

 

 A lelkész sorait frappánsan egészítik ki Novotny Attila úszóedző gondolatai.„Én magam nem böjtölök, de a lemondás nem ismeretlen egyetlen sportoló számára sem. Lemondás nagyon hosszú éveken keresztül az élet egyéb örömeiről, a szórakozásról. A lemondás befolyásolja a fiú-lány barátságokat, nem könnyű az étrend megtartása. Ez a versenysport maga… Olyan cél érdekében, amit lehet, hogy az ember az életben nem tud megvalósítani. A sportolók 99%-nak nem sikerül a célját elérnie. Ezért ez óriási megpróbáltatás, mind lelkileg, mind testileg. Lelki értelemben nagy teher, mert nem biztos, hogy eredményes leszel, mégis céljaidnak veted alá az életed, sanyargatod tested. Minden földi jónak a megvonása ide tartozhat. De attól, hogy az eredményesség nem jön össze, a lemondás, az akaraterő tartalékai később a családalapításnál, a munkahelyi megfelelésnél olyan tartalékot adnak, amire bőven támaszkodhat az ember. Minden ember elsősorban önmagával áll harcban, a végső cél, hogy önmagának megfeleljen. Amikor oda kell állni egy rajtkőre, akkor mindig saját magad megmérettetése lép előtérbe. Csak magadra számíthatsz. Az úszás, a versenysport folyamatos, atlétikus önképzés.”

 

Selmeczi-Székely Boglárka iparművész egyszerre közelíti meg Krisztus és a saját élete szempontjából a böjt kérdését: „A böjtnél számomra sokkal nagyobb ünnep és esemény Krisztus értünk való halála és feltámadása, jó ennek a tudatában élni, e nélkül én biztos más ember lennék, mint aki vagyok. Egyszerűen hálás vagyok, hogy megszólított az Úr és hitre jutottam már 14 évesen! Én még sosem böjtöltem sajnos, pedig mindig elhatározom, hogy valamit megvonok magamtól, vagy valami nem mindennapit teszek, de eddig nem sikerült. És valóban nem étel formájában kell ezt értenünk, mint azt valóban sokan félreértelmezik, mint ahogy a templomba se azért menjünk, mert szokás, hanem mert "találkozni" akarjon az ember "fialánya" az Úrral. A vallásosságnak köze nincs a hithez! A Húsvét sem szabad, hogy csak egy 3 napos szabadnap legyen a nyuszival meg az ő tojásával és a kölnivel, hanem Krisztus értünk való kereszthalálát és feltámadását lenne jó, ha átélnénk, megértenénk és magunkénak éreznénk!”

 

A böjttel kapcsolatos nézeteik kifejtésére felkértek között volt, olyan, aki aktív vallásgyakorló, és igyekszik minden életviteli szabályt betartani.  Mások, bár vallásosak, nem tartják be a böjti előírásokat. Vannak olyanok, akik számára elsősorban élettechnikai eszköz a böjt, mely a pszichés és testi karbantartás feltétele. Számomra nagyon üdítő, hogy a teológiában járatos lelkészhez hasonlóan, több nyilatkozó említi, hogy a böjt elsősorban egy közösséghez tartozás eszköze, még ha személyes próbatétel is.
 
Végső István helytörténész: „Katolikusként nyilván komoly kihívást jelentett mindig is ez az időszak számomra. Talán csak a gyermekkoromat leszámítva, de soha nem úgy gondoltam erre, hogy a húsevésről mondok le ilyenkor. A megtisztulás, a vallás- és világtörténelem legfontosabb szenvedéstörténetének  egyházi "évfordulójára" készülődöm. Lélekben így hangolódom - a mára sajnos, bóvlival is erősen átitatott - legfontosabb keresztény ünnepre. Nem tudom minden alkalommal tartani a teljes nagyböjtöt, de igyekszem, és úgy gondolom, hogy ez az igazi vallásos emberek ismérve. Az igyekezet, mert így nem válunk valláselhagyóvá, álságossá vagy bigottá. Mikor pedig a lemondás következik általában az egyetemista koromban megismert: Pázmány Péter 1606-os Keresztyéni imádságoskönyv, melyben szép, ájtatos könyörgések, hálaadások és tanúságok foglaltatnak című kiadványának mondatai jutnak az eszemben, ezek adnak erőt: "Uram, Jézus Krisztus, ki az emberi testnek kínyességét és tobzódását akarván zabolázni, életednek példájával nemcsak negyven egész nap éheztél érettünk; de halálod óráján is szomjúságod oltására ecetet és epét választál..."

 

Körmendy László orvos, ikonfestő: „Én nemigen tartok  böjtöt, legfeljebb nagyhéten, főleg nagypénteken. Koplaltam  betegségem alatt eleget. Jelenleg is diétázom, ez nem is számít  spirituális értelemben önként vállalt lemondásnak. A megtartóztatásban, az önnevelésben, önfegyelemben való megerősödés és megtisztulás, a meggyőződésben és hitben  megerősödés a lényeg.”

 

Rottmar-Foky Éva vállalkozó: „Gyermekkoromban a húsmentességet betartottuk hamvasztó szerdán és nagypénteken, de akkor még péntekenként mindig tészta nap volt nálunk amúgy is. Persze nagypénteken odafigyeltünk, hogy reggelire se kerüljön kolbász az asztalra. Mióta a férjemet megismertem ő tartott a böjti időszakban pl. alkoholmegvonást, de mivel ő amúgy sem nagy ivó én ezt nem tartottam nagy akaraterő edzésnek így ajánlottam neki, hogy a gyengéjét, a cukrot vonja meg a szervezetétől. Az már próbatétel, igen. Én böjtölni most mar két éve szoktam 4-5 napot, de ezt szervezett keretek között teszem, nem a hagyományokhoz kapcsolódva. Eddig is szemet szúrt azonban és az idén még jobban, hogy a báli szezon nem ér véget a nagyböjt kezdetével. Valamiért azonban ez az idén megfogalmazódott bennem, hogy bálba nem megyek ekkor már. A héten elkezdtem és ebből rendszert akarok csinálni, hogy keddenként böjtölök. Ekkor csak vizet és gyógyteát iszom.”

 

Szigeti Gyöngyi tisztviselő, aki Marosvásárhelyről költözött Halasra, Hermann Hesse idézetét választotta: „Mindenkinek van varázsereje, mindenki képes elérni a céljait, ha tud gondolkodni, tud várni és tud böjtölni.” Gyöngyi szerint a német író sorai arról szólnak, hogy mindenkiben benne van-- a " varázslat"-- és a célokhoz hit és kitartás kell, mint a böjthöz.” Ábrahám Kriszta, amatőr festő: Számomra minden nap egy böjt, mert újra és újra várom, hogy történjen valami, például mikor mehetek el sétálni. Nem jó a szigorú böjt, mert nehéz betartani, és ha valamint másképp csinálsz, akkor már rossz vagy. Először a lelkünkben kell rendet raknunk, de ez párbeszéd nélkül a legnehezebb. Úgy ébredni, minden reggel hogy van egy valaki, aki csak rám vár, és szeret és tudom, hogy bármikor számíthatok rá, különleges szép ajándék.

 

Bácsalmási Gabriella tisztviselő, négy gyermek édesanyja, amatőr festő: arról, a Bibliában folyton visszatérő állapotról írt, hogy a bűnöket böjttel kívánják a bűnösök jóvátenni. Ez sem Isten, sem prófétái számára nem elfogadható. Á szeretet hiányát és a közösség segítésének elmulasztását nem pótolja a böjt. Bácsalmási Gabriella számára legigazabban Izajás próféta fejezi ki a böjt lényegét, könyve 58. fejezetében. „Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit. Mert hiszen napról napra keresnek, és szeretnék megismerni útjaimat, mint olyan nemzet, amely az igazsághoz szabja tetteit, és nem hagyja el Istenének törvényét. Igaz ítéletet követelnek tőlem, és Isten közelségét óhajtják: „Miért böjtölünk, ha nem látod meg, és miért sanyargatjuk magunkat, ha nem veszed észre?” De lám, még a böjtöléstek napján is csak a hasznot keresitek, és sanyargatjátok munkásaitokat. Veszekedés és perlekedés közt böjtöltök, és ököllel ütitek le a szegényt. Bizony, mostani böjtöléstek soha nem szerez nektek meghallgatást a magasságban. Talán az ilyen böjt tetszik nekem, és ilyen az a nap, amelyen az ember megsanyargatja magát?(...) Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! 8Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. 11Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.”

 

Berzátzyné Kobzos Klári, a HTV volt bemondója az életvitel technikai oldaláról közelíti: „A böjt kapcsán elsősorban nem a testi méregtelenítésre gondolok, ezúttal a lélekre fókuszálnék. Mert ez az időszak nemcsak a hús, az édesség, és egyéb stimuláló anyagokról való lemondásról kellene, hogy szóljon. Ha kevés időt fordítok magamra, vagy a családomra, barátaimra, észreveszem, hogy gondolatvilágom, a lelkem, a figyelmem töredezett lesz. Talán érdemes volna a böjt fogalmát kiterjesztenem a „rossz” szokásaimra is. Tarthatnék például virtuális böjtöt, vásárlás, de akár szóböjtöt is. Ezen időszakban, a természet újjászületésének idején tartok befelé figyelős napokat, amikor hallgatok az érzéseimre, megtudom fogalmazni magamnak a valódi igényeimet, és azt is, hogy az életem melyik területén szeretnék változtatni. Többet szeretnék tenni, többet tehetnék a családomért, a távol élő idős szüleimért, hogy a hétköznapi rohanásban újra tudjam értékelni az életemet, gyakoroljam a hála érzését mindazért, amim van. A böjt során néha elemelkedhetek az anyagi világtól, és közelebb kerülök Istenhez. Fontos a lelket is „méregteleníteni”, és ha ez a testemmel együtt történik, akkor új emberként születhetek. Miért is ne próbálhatnám meg? Ezeket a napokat kísérheti meditáció, és a jóga, vagy akár a pilates is segítségemre lehet.

 

Saár Zsófi, művésztanár: „Semmilyen böjt nincs az eletemben mostanában, bár hedonistaként sem élek. Mégis azt gondolom, hogy az igazi böjtnek nincs köze egy időszakos tisztuláskent vállalt dologhoz.” Gál Szilvia germanológus, fuvolista: „A húsvét misztériumában fogalmazódik meg a kereszténység egyik központi üzenete, a Gondviselés által kínált alternatíva: az újjászületés. Misztikum lengi át e reménnyel és bizakodással átitatott fogalmat, mellyel a kor embere alapvetően nem igazán tud mit kezdeni. Hisz sokaknak egészen egyszerűen nincs egészséges viszonya a halálhoz, így hát az élethez sem. Épp ezért a saját belső figyelemem a Golgotai Misztérium kapcsán még inkább a jelenre, a mostra vetül. Ebben a földi létben van lehetőségünk lélek-alkímistaként nemesedni, teremteni, az istenivé válás útját járni. Ennek tükrében számomra a húsvét a kereszt letételét, a magunkkal és másokkal szembeni megbocsátás és az állandó újrakezdés megerősítő üzenetét hordozza. Szepes Mária szavait idézve: „Aki önmagát megváltja, egy egész kis világmindenséget vált meg, s lényének benső magjában megismeri a nagy Univerzumot is.”

 

Berzátzy Gábor fogtechnikus, kerékpáros: „Az élet, amit az emberek nagy része él nem - vagy csak nagyon nehezen teszi lehetővé, hogy megálljunk egy pillanatra, felnézzünk, kicsit talán magunkba forduljunk és elgondolkodjunk, rájöjjünk mik is az igazán fontos értékek az életünkben. Különböző tárgyakkal vesszük körül magunkat, örömöt ezek előteremtésében nyerünk, míg elfeledkezünk a mindennapi taposómalomban az igazi értékekről, amik nem tárgyi eredetűek, hanem annál sokkal kevésbé kézzel foghatóak. Valami olyasmit is érthetünk böjt alatt, hogy egy időre le tudjuk választani, szakítani magunkat ezekről a birtokolni vágyott, énünket hamisan kiteljesítő tárgyainktól. Ekkor talán pillanatnyilag kicsit szegényebbnek és magányosabbnak is érezzük magunkat. De, ekkor vagyunk a leggazdagabbak, mert ezáltal idővel talán a kulisszák mögé láthatunk. Adjunk magunknak erre esélyt ebben az időszakban, talán ez is lehet egy cél a rohanó világban. Ha megvonjuk magunktól tárgyi értékeinket, talán ezáltal válunk értékesebbé”.

 

És végül két bölcs összegzés, egyfajta művészi hitvallás és személyes élmény a böjtről. Lucskai Vince költő írja: „Aki egészségesen akar élni, az nem csak a testet ápolja. Az, egészségesen táplálja a lelket is, és a lelken keresztül a szellemet. Hiába ép a test, ha a lelket nem gazdagítjuk, ha nem tanítjuk meg a szellemet figyelni az élet apró örömeire, a pillanatok bájára, akkor szürkébb és hiányokkal lesz teli az életünk. Akkor az ép testben csak épphogy élünk. Neveljük magunkat, hogy ne csak nézünk, hanem lássunk is. Csak így hallhatjuk meg az esőcseppek kopogását, a fák sóhaját, a madárdalt. Csak így élvezhetjük, minden reggel az ablakunkból elénk táruló látványt, a hajnal ezer arcát. A tavasz, a természet teljes megújulásán keresztül az újjászületés üzenetét hordozza, és hozza el. Ilyenkor itt az ideje az egyén megújulásának is. A zord, szürke téli napok után az ember lelke megváltásként éli meg a fényt, a színeket, az illatokat, melyekkel a tavasz örvendeztet meg bennünket. Lelkünk, szellemünk ilyenkor vágyik a legjobban az újjászületés energiáira. Tavasz, tavasz … ilyenkor fogékonyabb vagy a meditálásra, ilyenkor „fordulj a fenyőhöz, ha többet akarsz tudni a fenyőről, és menj a bambuszhoz, ha a bambuszról akarsz tanulni.”  (Matsuo Bashō) és eközben hagyd el önző magadba feledkezésedet.”

 

Andáné Vastag Andrea, énektanár, kórusvezető szépen megfogalmazott, gondolatgazdag hitvallása: „Véleményem szerint a böjt érzékenyít. Bármilyen módon közelítjük meg, a lényege, hogy ne rólunk szóljon. A vége úgyis az, hogy személyesen gazdagodunk általa, de csak akkor valósul meg a lényeg, ha nem arra fókuszálunk, hanem a környezetünkre. Mivel bármilyen új szokást nehéz megszilárdítani magunkban, ez akár hosszú évekig is eltarthat. Talán így is a jó, mert akkor nincs drasztikus váltás sem életmódban, sem a gondolkodásban. Akkor mélyebb is lesz a változás. A gyakorlatban ez hogy néz ki? Erről szól a Biblia, a különböző vallások könyvei, a népi kultúránk, erről beszélnek a pszichológusok. Megtorpanni és ráfigyelni a mellettünk lévőkre, a természetre, a tárgyainkra. Ha szeretem a ruhadarabot, amit vasalni kell, akkor még a munka sem teher. Ezt elő lehet idézni tudatosan is. Ha ez butaság, akkor szabad mást kitalálni. Úgy gondolom, hogy az egyéni kreativitás sokat lendít ezen a dolgon is. A legnehezebb akkor megélni ezt, amikor úgy érzed, hogy igazságtalanság ért és neked van igazad. Hogy tudnád akkor a veled szemben állót szeretni? Sehogy. De mégis működik, ha nem a harag dolgozik benned és a sértődöttség. Ha a harmóniát, egyensúlyt keresed, akkor nem önmaga lesz az embernek a legfontosabb. Egyszer csak olyan szavakat találok, ami nem hazugság, mégis feloldja az ellentétet. Miért is lenne jó, ha ketten szenvednének? Így még esély van arra is, hogy magam feloldódok. Nekem ez a gyakorlat.”

Szűcs Károly

{facebookpopup}