Egy magányos lovas élete, kendőzetlenül (galéria)
Őszinte és maníroktól mentes, önmagával is szembenéző könyvet írt Novobáczky Iván. Az idén 85 esztendős szerző életének kis részét élte Kiskunhalason, ennek ellenére halasinak vallja magát. Mint a Forrás-Új Tükör Klubban is elmondta, meghatározó élmények érték és ez többek között nagyapjának, dr. Thuróczy Dezső polgármesternek is köszönhető. A szerző, aki egyébként ügyvédként és agrárszakemberként is ténykedett az elmúlt évtizedekben, kendőzetlenül írta meg élettörténetét Magányos lovas címmel.
Ügyvéd, agrárreformer, nyílt őszinte ember. Öniróniára és saját magával szembenézésre is képes. Kerüli a felesleges manírokat és nem értékeli túl önmagát. Pedig ezt a tipikus hibát elkövetik azok, akik életrajzi könyvet írnak magukról. Novobáczky Iván könyve nem ilyen. Kendőzetlen őszinteséggel, helyenként erősen pajzán tartalommal idézi fel nyolc és fél évtizedének pillanatait. Magányos lovas annak a műnek a címe, amelyet kedden este mutattak be a Forrás-Új Tükör Klub érdeklődő közönségének.
Iván kiváló történetmesélő, kerüli a felesleges körmondatokat. Ez derült ki a beszélgetésből, Király Gábor kérdezte a szerzőt. Aki elolvassa a könyvet, ugyanezt fogja érezni. Abban a korban született Kiskunhalason, amikor a város virágkorét élte. Nagypapája az a dr. Thuróczy Dezső volt, aki polgármesterként alakította ki Kiskunhalas máig meglévő településszerkezetét és vonzó arculatát. Az ő nevéhez fűződik a városközpont kialakítása is. Iván gyermekkorában a régi posta épületének felső emeletén lévő erkélyről szemlélhette a világot. A beszélgetésben feldiézte azt is, amikor életében először látott katonai parádét és felvonulást az I. világháborús emlékműnél.
Novobáczky Iván elárulta azt is, hogy nagyapjának Szilády Áron volt a keresztapja és a gimnázium névadója nekiadta a sétabotját. Szoros kapcsolatot ápolt a család a legendás református lelkésszel, Ván Bejáminnal is. 1949-ben került el városunkból, ahová azóta csak három alkalommal tért vissza. Ennek ellenére halasinak vallja magát. - Lélekben lovas, lótenyésztő és amatőr történész voltam, a vezérigazgatás csak szerep volt- írja a könyvében. Ügyvédként is dolgozott, írt miniszteri beszédeket, aztán a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának titkára volt, majd sikeresen irányította Hajdúsági Agráripari Egyesülést. Ő volt a a mezőgazdaság modernizációjának egyik főszereplője. Az elmúlt években kezdett el írni az életéről, ezt először barátja olvasta, aztán annak barátjai is. Mindenkinek tetszett. Végül egy kiadó megjelentette, miután Iván előteremtette ennek költségeit. Akik ott voltak a Forrás-Új Tükör Klubban, azok biztosan elolvassák a teljes könyvet, akik nem, azoknak meg remélem kedvet csináltam hozzá...
