Egy „teljesen ismeretlen” halasi francia művész
Paul Kallos az elfeledett halasiról írt cikket Végső István történész. Apja, dr. Kallós Ernő, mostohaanyja dr. Kallósné dr. Pécsi Margit ismert orvosok voltak Kiskunhalason. 1947-ben érettségizett magántaulóként Kiskunhalason, a Szilády Áron Gimnáziumban. Továbbtanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szőnyi István (1894-1960) festőművész tanítványa volt. 1949-ben elhagyta Magyarországot, majd Franciaországban telepedett le. Kallos pályája során, Párizstól New Yorkig jó nevű galériában állított ki. Franciaországban Montélimar-ban hunyt el 2001-ben. A halasi történész teljes írásását, Paul Kallos néhány alkotását az alábbiakban közöljük!
1928-ban született Hidasnémetiben (Abaúj-Torna vm.), de gyerekkorában már Kiskunhalason élt. 2001-ben hunyt el Kallós Pál ismertebb nevén Paul Kallos a franciaországi emigráns magyar művészek egyik ismert alakja. Nem kiskunhalasi születésű, de itt járt elemi iskolába és gimnáziumban is. Képzőművészeti főiskolára került, majd disszidált. Korai munkáit a szürrealizmus és a geometrikus absztrakció jellemezte, majd a lírai absztrakció felé fordult. Ki volt ez a halasi, akit a franciák jobban ismernek, mint a magyarok?
Oszlopok 1998
Apja, dr. Kallós Ernő, mostohaanyja dr. Kallósné dr. Pécsi Margit ismert orvosok voltak Kiskunhalason. A mai Sétáló utcában laktak (akkor Csengery Antal utca 3.). Ők 1936 őszén házasodtak össze. Kallós Pál az első rajzait tíz éves korában, egy hosszabb ideig tartó betegség idején készítette. Édesapja egyidőben munkaszolgálatos is volt. 1944. május 22-től gettósították a Vasút utca 27. számú házban őket. 1944. június 17-én a többi halasi zsidóval együtt átszállították őket a szegedi gyűjtőtáborba. Innen deportálták egész családjával. Édesapját elpusztították a holokausztban. Mostohaanyjával együtt tért haza. 1947-ben érettségizett magántaulóként Kiskunhalason, a Szilády Áron Gimnáziumban (osztályfőnöke: Szilágyi Ferenc). Továbbtanult és Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Szőnyi István (1894-1960) festőművész tanítványa volt.
Composition 1957
1949-ben elhagyta Magyarországot. Ausztriában a francia zónába került, Salzburgba. Franciaországban telepedett le, de csak 1974-ben lett francia állampolgár. Kezdetben szőrmefestésből és kézműipari munkákból tartotta fenn magát. Felesége Raymonde Godin (1930-2023) kanadai festőművésznő lett.
Látogatta a múzeumokat. Rembrandt, Frans Hals, Tintoretto és Veronese műveinek tanulmányozásával az 1950-es évek közepétől bontakozott ki festőművészeti tehetsége. A holokauszt idején Kubába (1942) menekült Pierre Loeb (1897-1964) francia-zsidó műkereskedő, galériatulajdonos, a szürrealizmus és modernizmus nagy szerelmese fedezte fel Kallost (is). Kallos pályája során, Párizstól New Yorkig jó nevű galériában állított ki. Az 1950/60-as években nemzetközi kiállításokon vett részt, többek között Bázelben, Londonban, New Yorkban, Torinóban és Torontóban. 1971-ben magyar festőművészekkel együtt állított ki. Majd 1986-ban Victor Vasarelyvel, M. Hantaïval, Judith Reigl-lel és Jan Berrel és más emigráns művészekkel együtt kiállított a budapesti Modern Művészetek Múzeumában, "Tisztelgés a Haza előtt" címmel.
Cím nélkül
Kallós a szürrealista korszaka után líraibb nyelvezetre váltott. Az absztrakcióhoz közeledett, de sohasem tartotta magát absztrakt festőnek. Az első benyomásból eredő látszat ellenére, képei mindig reprezentálnak valamit, saját szavait idézve „mindig van egy célzás valami átélt, elszenvedett dologra, egy emlékre”. „Kallos nyolcvanas években született képein széles vízszintes és függőleges sávok keresztezik egymást Ezek a felfüggesztett, szinte lebegő lila, piros, kék, sárga, zöld, fekete formák egyfajta térbeli bezártságot, szorongást idéznek: a korlátok nélküli mozgás hiányát”.
Művei többek között megtalálhatók a Centre Pompidou-ban, a párizsi Modern Művészetek Múzeumában, a Saint-Etienne-i Modern és Kortárs Művészetek Múzeumában, a budapesti Szépművészeti Múzeumban, a dijoni Szépművészeti Múzeumban, a Denveri Művészeti Múzeumban, valamint Tel-Aviv, Rio de Janeiró, Torontói, Eindhoveni, Rehovot, Metz, Evreux és Epinal múzeumaiban. Azok közé a magyar származású külföldön élt művészek közé tartozik, akikben halálukig ott élt a vágy, hogy munkáikat szülőhazájukban is bemutathassák. Franciaországban, Montélimar-ban hunyt el 2001-ben.
Írta: Végső István történész
