Elterjedt viselet volt a szűr
Erről is lehetet tájékozódni a városi könyvtárban. Az intézményben Nagy Gábor néprajzkutató, muzeológus, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa volt a vendég. Az előadó a Csanádi és csongrádi juhászok szűrei a 20-21. században címmel foglalta össze gondolatait a témában. A programot a Pásztortűz Egyesület szervezte a közelmúltban.
- Díszes öltözetben érkezett hozzánk. Mik a jellegzetességei? Milyen motívumok vannak rajta?
- A juhászok viseletéről beszéltem, méghozzá kiemelten a szűrökről. Régen, a 19. században nagyon elterjedt viselet volt a gazdaemberek között is, nem csupán a pásztorok között. Később, a 20. században egyre jobban kikopott, és szinte csak a pásztorembereknél maradt meg. A mai napig sokan viselnek szűröket. Vannak cifraszűrök meg használati szűrük, ami az ünnepi és a hétköznapi viseletre vonatkozik. A cifraszűrök sokkal díszítettebbek. A használati szűrök a legeltetés alatt, a mindennapos munkához is hordhatók. A szűr az egyik legrégebbi hagyományos viseleti darab. Annyiban különbözik egy kabáttól, hogy általában az ujjakba nem dugják be a kezüket az emberek, hanem köpenyként viselik. A hátulján van egy nagyon jellegzetes, gallérnak elnevezett kisebb, téglalap alakú rész. Nagyon speciális és igazából a magyar népviseletek között az egyik legszebb darab.
- Mit lehet tudni a szűréről? Milyen korú?
- Ez a hagyományos szűrök között az egyik legrégebbi a sorban. Körülbelül az 1950-es, ’60-as években készülhetett.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap november 18-i számában olvashatják.
Kép-szöveg: Pál László
