Erdély elvesztése
A Thorma János Múzeumban március 27-én mutatták be Romsics Ignác Erdély elvesztése 1918-1947 című könyvét. A szerző új kötete „Tündérkert” Romániához kerülésének történetét foglalja össze. Az anyaggyűjtés fázisa nagyon hosszú volt, amit az írásé követett.
A legutóbbi múzeumi estre Romsics Ignác kapott meghívást. A Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja Impériumváltás Erdélyben 1918-1920 címmel tartott előadást Kiskunhalason.
- Tematikailag ugyanarról szólt, mint amiről a könyv. Ez egy 400 oldalas kötet – mondta. – Az első fejezetei azt mutatják be, hogyan alakult ki az az etnikai bázisállomány Erdélyben, amely végül odavezet 1910-re, hogy a románok többen vannak, mint a magyarok. Az 1918-1920 közötti időszakra koncentráltam, amikor a dolgok eldőltek. Az eseményeknek több színtere volt: Párizs, Budapest, Kolozsvár. Ezeket a szinteket egymás mellett mutattam meg, és azt, hogy ezekből végül hogyan jött ki a trianoni döntés, és hogyan nem lett semmi sem a transsylván gondolatból, sem a keleti Svájc gondolatból. Erdélyt integrálták Romániába.
Romsics Ignác könyvének fülszövegében a következő olvasható: „A történeti Erdély, valamint a Bánság középső és keleti fele, továbbá az ún. Részek vagy Partium - együttesen 103 ezer négyzetkilométer 5,2 millió lakossal - az új román állam részévé vált.”
Romsics Ignác tíz évvel ezelőtt vett már részt Kiskunhalason könyvbemutatón. Anno az ő szerkesztésében jelent meg a Csonka Mihály élete és világképe című kötet. Mostani látogatásakor a régi református temetőben felkereste sírját, és emlékezett rá Csonka Mihály leszármazottjaival. Édes Árpád református lelkész úgy fogalmazott, hogy az élő emlékezet beszél. Hangsúlyozta: a hűség mindig az emlékezésben van.
