Falra fújja az álmait
Sokan a graffiti szó hallatán még mindig illegálisan, az éjszaka leple alatt, házfalakra, vasúti vagonok oldalára elkészített színes firkálmányokra asszociálnak. Azonban napjainkban már egyáltalán nem erről van szó. Egy művészeti ággá nőtte ki magát az egykori underground kezdeményezés. A stílus nagy rajongója és művelője a Bibó István Gimnázium egyik diákja, Pap Lukács is.
A graffitis srác leginkább füzetekbe szeret rajzolgatni, festékszóróval is legtöbbször képkeretbe foglalt vászonra vagy falapra fúj csak. Festett már falra is, persze csak legális helyeken.
- Hét vagy nyolc éves lehettem, amikor a bátyámék kivittek magukkal gördeszkázni. Akkor láttam először olyat, hogy fiúk, festékszórókkal a kezükben különféle motívumokat fújnak a deszkáikra. Azonnal megfogott ez a stílus, és hamar kiderült, hogy bár a rajzolásban nincs túl nagy tehetségem, a graffitik világában könnyedén elboldogulok. A suliban először a füzeteimbe kezdtem rajzolgatni órákon, aminek a tanáraim nagyon nem örültek. Ez nem tántorított el, addig gyakoroltam, míg végül Ausztriába kiköltözvén megvettem az első festékszóróimat, amikkel már nagyobb alkotásokat is be mertem vállalni. Soha nem rongáltam meg semmit, csak legális graffiti falakra fújtam, mégis a mai napig tapasztalok olyat, hogy ha valaki megtudja rólam, hogy ez a hobbim, úgy néznek rám, mint egy bűnözőre – osztotta meg velünk Lukács.
Tanára, Kollarics Gábor elárulta, a tehetséges fiatalember rajzból szeretne érettségizni, és arra törekszik, hogy saját alkotásain keresztül a streetart művészetet is belecsempéssze a vizsgaanyagába.
