Fúzió = fotók + festmények (Galéria)

- Mikor érkezett a felkérés?

- Én szerettem volna a Végh-kúriában, ezen az autentikus helyen kiállítani. Telefont ragadtam, és felhívtam Nagy-Apáti Ivettet, aki nagyon örült, és készségesen felajánlotta augusztus huszadikát a megnyitóra. Az időjárás miatt ezt későbbre kellett halasztani. A kollekció már tavasszal kész volt. Nagyon vártam, hogy bemutathassam ezen a csuda jó helyen.

- Hogyan készültél a Fúzió című kiállításra?

- Ennek előzményei vannak. Évtizedek óta rám tör a téli depresszió. A hullámvölgyek évről évre egyre erősebbek voltak. Tavaly ősszel – már erre készülve – fel akartam venni a kesztyűt és legyőzni. Az interneten segített egy csoport. A Halas mai fényképeken oldalon láttam egy nagyon jó, fekete-fehér fotót, amit Kelemen Gábor készített a Kun babákról. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy felhívást tegyek közzé. További, halasi témájú fotókat vártam. Az volt a célom, hogy megfestem ezeket.

- Mennyi idő volt rá?

- Egy hónapot hagytam erre ősszel, amikor rengeteg színlehetőségük van a fotósoknak. Tizenöten éltek ezzel a lehetőséggel. Hálás szívvel gondolok az emberekre, akik közreműködtek ebben a kalandban. Munkával készültem fel a télre. Azt tapasztaltam, hogy a képeknek köszönhetően elkerült a démonom, a depressziós időszak. Egyetlenegy percet sem töltöttem benne.

- Elkészültek a fényképek, megnézted, és újragondoltad ezeket. Mi volt az inspiráció a festéshez a legtöbb esetben?

- Az előbb említett lelki töltöttség. Örültem, hogy megtiszteltek a képeikkel. A többin nem kellett gondolkodnom. Lebegő alkotási időszak volt. Semmit nem csináltam észből, csak lélekből.

Az alkotásokon párhuzamosan elevenedtek meg a régmúlt idők és a jelen képei. A nosztalgia jegyében lilahagymás zsíros kenyérrel és szikvízzel kínálták a tárlat látogatóit.

Pál László
​Fotók: Anda Péter