Halasi emlékek
Maksa Zoltán évtizedek óta járja az országot előadásaival. A nevéhez köthető Híradó nagy népszerűséget hozott számára, széles közönségréteghez jutott el a képernyőn át. Az emberek aztán szeretettel köszöntötték, ahol találkoztak vele. Kiskunhalason is így történt ez anno egy múzeumkerti este alkalmával, miután évekig visszajárt kislányával a városba. Ismeretségek, barátságok szövődtek. A népszerű humoristával, aki nemrég újra ellátogatott hozzánk, felelevenítettük, hogy kikkel kerültek kapcsolatba.
- Milyen kiskunhalasi emlékek jutnak eszedbe?
- Természetesen Balogh Pista bácsi csillagász, aki intézmény volt a városban. Nagyon-nagyon szerettem őt. Amikor ’97-ben a múzeumkertbe kaptam meghívást egy önálló humorestre, akkor elhoztam a kislányomat, mert pont volt kedve jönni. Nyár volt, ráért, és összebarátkozott Posztpisl Györgyivel, aki aztán amatőr csillagászként átvitt Pista bácsihoz. Elhangzott egy olyan mondat, ami nagyon sokáig meghatározta a mi ittlétünket: „Van egy csillagvizsgáló a városban.” El voltunk ájulva. Nagyon-nagyon jó barátságba kerültünk Balogh Pista bácsival és az akkor, ott nála tanuló, segédkező növendékekkel. Hollósi Pistire emlékszem. Voltak ott csajok, fiúk vegyesen, de vele nagyon sokat beszélgettem. Jó messzire került, ahogy hallottam. A lényeg az, hogy a rá következő évben már szándékosan is, direkt ide jöttünk nyaralni. Szóba se került, se a Balaton, se Hajdúszoboszló, se tenger, se semmi (nevet).
- Győzött a csillagászat.
- Így van meg a város. Hihetetlen gyönyörű a parkokkal és az az egész aurája, ez a nyugalom megtetszett. Annak idején Posztobányi Andorral is összebarátkoztam, az ő kis pizzériája is nagyon vonzó volt a számunkra. Aztán ők ajánlották, hogy nézzük meg Kunfehértót, az egész város odajár strandolni, gyönyörű. Kimentünk, abba is beleszerettünk, ott is nagy barátságok szövődtek. A következő évben megint idejöttünk nyaralni. Sőt mi több itt néztük a teljes napfogyatkozást ’99-ben Pista bácsinál, óriási nagy sajtóvisszhangja volt. A környező helyekről is nagyon sok ember érkezett ide. Nagyon klassz emlékeket őrzök. Eleve ez a kikapcsolódás meg ez a nyugalom vonzó, ami nagyvárosból adódóan Budapesten nincs meg. Mások az emberek. A mosoly, a kedvesség, a közvetlenség nem is annyira a közismert embernek szól. Lehet, hogy az első pillanatban igen, de amikor leültünk beszélgetni, és látták, hogy ez ugyanolyan foglalkozás, mint bárkié a városban, akkor megnyíltak jobban, és ezért is keletkezhettek ilyen csodálatos barátságok. Emlékszem még a mákfagyira az állomás melletti cukrászdában. A Park Áruházba jártunk vásárolni. Vajda Ica igazgatóként Halason, a hemoban terelgette a gyerekeket. Amikor ott jártunk, tűzzománc tábort szervezett éppen, és a kislányom részt vett ebben. Átjárt ide a nyaralás délutáni óráiban.
További emlékeket is felidéz Maksa Zoltán a Halasi Tükör hetilap január 11-i számában.
