Mozi régen és most
Kollarics Gábor középiskolai tanár tanítás közben jött rá, hogy a gyerekkorában készült filmeket csak komoly előkészítéssel érdemes megmutatni a diákoknak. Ez az előkészítés pedig a befogadói attitűdre is kiterjed, nem csak bizonyos történelmi vagy társadalmi vagy egyéb kulturális ismeretekre.
- Egy hatvanas években készült magyar film befogadhatatlan egy mai diák számára, aki a néző ingerküszöbét tudatosan birizgáló bevételközpontú filmgyártás termékein nőtt már fel óvodás korától fogva. A látásnevelés azért kell, hogy több legyen művek és jelenségek történeti elősorolásánál, mert megfelelő nyitottság és értő figyelem nélkül fontos emberi értékek mennek veszendőbe egyik generációról a másikra.
- A Bibó-gimnáziumban médiaismeretet, filmesztétikát is oktatsz. Mire helyezed a fő hangsúlyt?
- Mindenképpen a hazai és egyetemes filmkultúra azon értékeire, amik ösztönzőek lehetnek egy diák számára, hatnak a világlátására, gondolkodásmódjára. Ami nyitja a szellemi horizontjukat a belső és a külső valóság megismerése felé. A hazait is ezért hangsúlyoznám, hogy a megismerés a szűkebb környezetből induljon ki és táguljon, amíg csak tud. Ezért például a Szereplő a mozgóképen című fejezetet Törőcsik Mari három filmszerepén keresztül dolgozzuk fel. Ő meghatározó alakja az utolsó ötven évben a magyar színjátszásnak és filmnek.
- Milyen témával foglalkoztok mostanában részletesebben?
- A filmműfajokkal, ezen belül is egy fontos filmtípussal, amelyik a cselekmény részeként fogja fel a zenét, vagyis a filmmusicallel, tágabb értelemben a zenés filmmel, ami őrzi, vagy felidézi a színpad és a film eredendő kapcsolatát.
További részletek a Halasi Tükör hetilap május 19-i számában.
Kép-szöveg: Pál László
