(►) Nyugodj békében, Józsi bácsi!
Elhalkult a szintetizátor, a zongora, egy dallam ott maradt a levegőben. A kiskunhalasi zenei élet megint elvesztett egy legendás egyéniséget, egy csupaszív muzsikust. Greksa József, generációk Józsi bácsija mostantól az égi zenekarban ül majd be a billentyűs hangszerek mögé.
Az én időm egyszer lejár. Ezt énekelte Greksa József, generációk Józsi bácsija ezen a néhány évvel ezelőtt készült felvételen. Az idős zenész vérbeli muzsikus volt. Tele szívvel, lélekkel, a dalokat úgy szólaltatta meg, ahogy azt csak nagyon kevesen. Minden mozdulatán, gesztusán látszott, az a szerzemény valóban az övé, átérzi annak minden sorát, gondolatát. Nem mellesleg egy képzett, kiváló zenészként pazarul játszotta is el a harmóniákat. Sohasem volt felesleges hang, minden, mindig a helyén volt. Mint ahogy Józsi bácsi is. A billentyűs hangszerek, a zongora, a mikrofon mögött. A legendás Ezerjóban, vagy éppen az Akácosban. Greksa József sohasem szerette az átlagot, mindig extrát nyújtott a közönségének. Nem véletlenül imádták őt. Sok ezer buli, rendezvény, bál, vagy éppen gyertyafényes este őrzi kivételes játékát. Józsi bácsi, lehet, hogy az időd lejárt itt a Földön, de abban biztos vagyok, hogy örökké emlékezünk majd rád. Nyugodj békében!
