Oksági modellek
A megfigyelést tartja munkafolyamata legfontosabb részének. Azt az időt, amelyet eseményrögzítéssel és a felírásával töltött. Legújabb, Ütközések című munkája is látható ötödik egyéni kiállításán, Budapesten. Ez a mozgó szobor és grafikai anyag is helyet kapott a Várfok Galériában látogatható, Oksági modellek elnevezésű tárlatán. E kollekció bemutatásán túl terveiről is kérdeztük Kazi Roland kiskunhalasi születésű médiaművészt.
- Milyen koncepció alapján válogattad össze a legújabb kiállításod anyagát?
- A kiállítás kétéves periódusból nyújt válogatást, összesen három különálló projektet tartalmaz. Mindhárom projekt közös koncepciója a mozgás és az azt leíró vonal. Nagyon foglalkoztat, hogy hogyan és milyen eszközökkel lehet szemléltetni az idő múlását, valamint az, hogy a megtörtént eseményekből minden megfigyelő azonos következtetéseket von-e le. Ez alatt a nézőpontok és az értelmezések sokaságát értem. Legújabb, Ütközések című munkám egy olyan mozgó szobor, amelyben arra törekedtem, hogy egy adott intervallum összes történését a lehető legpontosabban elemezzem ki és vessem papírra. Maga a szobor 25 darab kis kart tartalmaz, amelyek tehetetlenül pörögnek ide-oda, közben pedig a szomszédjaikkal ütköznek. A karok végére ledeket erősítettem, majd a mozgásról egy 30 másodperces fotót készítettem. A fényképezővel együtt egy videófelvétel is indult, amelynek segítségével tudtam kielemezni és felírni az összes ütközést, ami a fél perc alatt lejátszódott. A szobor valójában csak egy eszköz, a grafikai anyag pedig maga a végtermék, ami egy szemléltető ábra. Az alkotófolyamat itt a klasszikus értelemben hiányzik, hacsak nem vesszük magát a megfigyelést egy teremtő aktusnak. A kvantumfizika például azt állítja, amit nem figyelünk meg, nem is létezik.
- Néhány hete visszaköltöztél szülővárosodba, Kiskunhalasra. Mi adta az ösztönzést?
- A feleségemmel egy ideje tervezgettük a visszaköltözést, de azt nem gondoltuk, hogy ilyen hamar meg fogjuk lépni. Eddig is éreztük a család, illetve a barátok hiányát, de miután megszülettek a gyerekeink, azóta még erősebb lett ez az érzés. Kiskunhalashoz nagyon sok emlék köt minket, szeretjük ezt a várost, mellesleg nagyon aktívak szeretnénk lenni, sok tervünk van itt a közeljövőben. Saját terveim közé tartozik egy művésztelep alapítása, ezzel együtt – az évek során gyarapodó művekből – egy gyűjtemény létrehozása és bemutatása, akár egy állandó kiállítóhelyen. Ezen kívül szeretnék elhozni az itt elérhető kiállítóterekbe valódi kortárs műveket.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap december 7-i számában olvashatják.
