Önfegyelem, odaadás, elszántság
Kovács Kati szerint a zene és a sport hasonlít. Mindkettő sok lemondással jár a siker érdekében. Önfegyelmet, odaadást, elszántságot igényelnek az embertől a kitűzött célok eléréséért. A népszerű énekesnő örül, hogy feloldották a pandémia idejére hozott korlátozásokat, és újra turnézhat. Nyáron Kisszálláson találkozhatott vele a közönség ünnepi fellépése alkalmával. Ősszel a 42. Halasi Szüreti Fesztivál sztárvendége lesz. A nagyszabású rendezvényen szeptember 12-én 18 órától koncertezik zenekarával. A szervező Halasi Média és Kultúra Kft. minden érdeklődőt szeretettel vár a város főterére.
- Az elmúlt években az eddig kiadatlan felvételeidet, a kislemezeid dalait, sőt még az angol nyelvű számokat is megjelentették CD-lemezeken. Hogyan fogadtad ezt a most már teljesnek mondható hanghordozó-gyűjteményt?
- Ennek az a története, hogy az ember szinte moccanni se tudna rajongók nélkül, mert ezt is ők találták ki. A rajongóim között kettő is van olyan, akik már felnőttek – az egyik professzor doktor, a másik rektor – és olyan anyagokat találnak meg, amikről néha nem is tudok. Megszerezték például Japánból a japán nyelvű felvételemet, és megvan nekik DVD-n az egyik filmem franciaországi kiadásban. Ezek rám is az újdonság erejével hatnak – mondta Kovács Kati.
- Hosszabb ideig nem lehetett koncertezni a vírushelyzet miatt. Hogyan telt az az időszak?
- Vagy nem értem rá, vagy túlságosan ráértünk a korlátozások, a pandémia ideje alatt. Akkor rájöttem, hogy az ember egy-két hónapig jól viselte ezt a bezártságot, de aztán eltelt egy idő, és egyre nehezebben ment a dolog.
- Említetted a ritkaságoknak számító felvételeket. Gondolom, neked sincs meg mindegyik. Gyűjtöd magad egyáltalán hanghordozón?
- Nem, nem vagyok gyűjtő, ezért nem voltak meg a felvételek, de lelkes rajongóim elérték, kiadatták ezt a pár CD-t, úgyhogy teljes a kollekció. Érdekes viszont – ez a japán felvételem és a tokiói olimpia kapcsán jutott eszembe -, hogy én jártam a Nippon Budókan sportcsarnokban, és azt énekeltem: Van jó minden rosszban. Ezzel a dallal versenyeztem, Magyarországot képviseltem. Én ugyanott versengtem, ahol a magyar sportolóink versenyeztek. Nagyon furcsa érzés volt, megdobbant a szívem. Akárhogy nézzük, a zene és a sport egy kicsit hasonlít, valahogy rokonlelkek, azt hiszem. A zene is a sporttal együtt azért nagy önfegyelmet, odaadást és elszántságot igényel.
A bővebb interjút a Halasi Tükör hetilap szeptember 8-i számában olvashatják.
