Szívüket, lelküket hozták Halasra (Galéria)
A Kaszinóudvari esték sorozata egy zenés, irodalmi rendezvénnyel kezdődött. Beck Zoltán és Grecsó Krisztián látogatott el hozzánk közösségi élményt kínáló műsorával. A Hoztunk valamit magunkból című előadást a Halasi Média és Kultúra Kft. szervezte.
Megtelt a Közösségek Háza udvara érdeklődőkkel. A Kaszinóudvari estéket Beck Zoltán énekes, gitáros, a 30Y együttes alapítója, író, egyetemi adjunktus és Grecsó Krisztián író, költő, dalszerző előadása nyitotta június 23-án. Szívüket, lelküket tették a közönség elé. Dalokkal, versekkel, prózákkal érkeztek hozzánk. Személyes élményeket, történeteket osztottak meg a jelenlevőkkel, sőt lányos apákként és férjekként hitvesi popot is megszólaltattak.
Beck Zoltán: - Krisztiánnal a Rájátszásban találkoztunk. (Ez költészet popritmusban. A magyar pop-rock zene és irodalom kedvelőinek szól, akik szeretik az újragondolást, egy-egy mű újjászületését.) Evidens volt, hogy kollaborálunk bizonyos versek vagy dalok esetében, vagy az történik, hogy szólamokat osztunk meg. Mi korábban nem nagyon sodródtunk egymás mellé úgy, hogy két külön entitásként valamit létrehozzunk. Egyre inkább észrevettük, hogy a szövegeinknek valamiféle viszonya lesz a másikunk szövegeihez. Viszonylag jól értelmezik egymást, jó dialógusban vannak. Úgy tűnt, hogy mi magunk is jó dialógusban vagyunk, mi magunk is szeretjük egymást, ami egyébként egy ilyen pódiumelőadás esetében, azt hiszem, szintén feltétel. Aztán számos, ilyen szerencsés egymásra utalás történt. A Pont oda volt az első olyan Grecsó-szöveg, amivel zenei értelemben foglalkoztam még Egyed Petivel tizenéve. Közben Krisztián elkezdett dalokat írni, elkezdett megtanulni játszani. Elkezdte foglalkoztatni a popdalok szerkezete és a szövegeknek az alakulástörténetébe is elkezdett beledolgozódni a popdal-dalszöveg logikája. Onnan már ténylegesen egy lépés volt, hogy 2020 elején úgy beszéljünk egymással, hogy tulajdonképpen kész van egy pódiumelőadás tervezete, kezdjünk ezen gondolkodni, építsük meg a Hoztunk valamit magunkból előadást. A COVID két éve alatt, amikor lehetett, játszottuk, ahogy a limitek engedték. Már lassan elérjük a negyven előadást. Nagyon sokat tudtunk rajta csiszolni, nagyon jól meg tudtuk ismerni egymás dinamikáját a színpadon.
Grecsó Krisztián: - Móricz Zsigmond találta ki, hogy a könyveknek is kellene premier. Ő így nevezte, nem könyvbemutatónak. Ehhez műsor társul. A szocializmusban átalakuló, különös, torz helyzet azt sugallta, mintha a kötetbemutató az íróért lenne. Nyilván nem véletlen, hogy a kötetbemutatókról így leszoktak a nézők. Az irodalomnak ugyanúgy színházi, zenei, élményszerű teret kell adni. Egy olyan esten, ahol az irodalom lubickol ebben a környezetben, ott természetesen a nézőt szolgáljuk, az interpretációt, a befogadást. Közösségi élménnyé tudjuk tenni az olvasást. Ha a dal – mint médium – közvetíti a verset, lélekemelő, a színházi estéhez méltó, művészi produkció jön létre a színpadon. Ezt én evidensnek gondolom. Azt nem gondolom evidensnek, hogy ezt minden írónak meg kell csinálnia. Nem mindenki a Viszockij-iskolában edződött, de azt, hogy ezek a rendezvények a nézőért vannak, mindenkinek el kell fogadnia. Azért jönnek az emberek, hogy a lelkük valamilyen módon feltöltődjön. Ez nem az írók ünnepe.
Beck Zoltánnal és Grecsó Krisztiánnal készített interjúinkat júliusban olvashatják a Halasi Tükör hetilapban.
Pál László
Fotók: Anda Péter