Verselős juniális a Sóstón
A Pásztortűz Egyesület berkein belül működő Gózon István Irodalmi Kör júniusi megemlékező műsora keretében Vajda János költő és publicistáról rövid életútja ismertetésével, valamint egy verse elmondásával emlékezett meg. A múlt szombaton Sóstón tartott eseményről, az egyesület elnöke, Végső István tájékoztatta szerkesztőségünket.
A júniusi 24-én, a kiskunhalasi Sóstó Parkerdőben a kemencés sütögetőhelynél valódi pásztortűz mellett hallhattak a témáról többet az érdeklődők. A Monda Margit által összeállított, Vajda János életét és munkásságát bemutató életrajzi anyag felolvasása után Vajda versek, majd saját költemények felolvasása és elmondása következett. Elhangzott, hogy Vajda egy ideig, 1849 után földméréssel is foglalkozott, és épp itt Halas határában tevékenykedett. Erről számos visszaemlékezése tanúskodik. Valószínűleg abban az időben verseket is írt itt. A Szerelem édene c. versét (1851) elképzelhető, hogy egy halasi lánynak írta. Az irodalmi műsort kötetlen beszélgetés mellett szalonnasütögetés követte.
Végső István történész, egyesületi elnök kiselőadást is tartott a közelben lévő, az egykori Árpád-kori településnek emléket állító emlékszoborról. A kerecsensólyom formájában Halas városára néző madár szomszédságában baráti beszélgetéssel zárult az esemény. Az eseményt a Nemzeti Együttműködési Alap támogatta.
Vajda János: Szerelem édene (részlet)
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta téged én megláttalak!
Talán egyet fordult vélem a világ,
Hej azóta nekem áll a boldogság.
Szebb a világ, de hogy is szebb ne volna!
Szép szemed világol minden bokorba,
Minden ágon víg madár dalol nekem,
Mennyországgá változott az életem.
Húzhatd cigány azt a búsat, ízibe,
Megrepedhet szomorú nótád szive,
Amely hangod sír legkeservesebben,
Fölvidul és táncra kel a lelkemben.
És ha a te szemeidbe tekintek,
S szép szemed sugáriban eltévedek,
Aki téged megteremtett, virágom,
Az istent is örömestebb imádom!
Fotók: Pásztor Gergely, Végső István
