(►) „Az íjászatot soha nem lehet abbahagyni”
Nagy Győry Tamás, a Szilády Áron Református Gimnázium fizika-matematika szakos pedagógusa évtizedek óta az íjászat szerelmese. Versenyzőként, edzőként és bíróként is jelen volt és van életében ez a sportág. Erről beszélgettünk vele.
- A legtöbben a Szilády-gimnázium pedagógusaként ismerhetik, azonban azt talán kevesebben tudják, hogy az íjászat is jelentős szerepet tölt be az életében. Melyik volt előbb?
- Az íjászat már egészen korán bekapcsolódott a mindennapjaimba. 1992-től a Budapest Spartacus Sportklubnál atletizáltam. A töltésen futottuk a 600 méteres köröket és akkor figyeltem fel arra, hogy nem messze tőlünk, az íjászpályán éppen folyik az edzés. Oda-oda sandítottam, tetszett, amit láttam, de akkor még túlzottan nem foglalkoztatott a dolog. Egy évvel később jött egy lehetőség, hogy választhattam, úszni, focizni, teniszezni, kézilabdázni vagy íjászkodni szeretnék. Mint a mellékelt példa is mutatja, az íjászat lett a nyerő.
- Milyen érzés volt először nyílvesszőt és íjat a kezébe fogni?
- A kezdetektől nagyon sok idő telt el addig, amíg az első lövés megtörtént. Három hónapig csak egy csupasz íjjal gyakorolhattam az alapokat. Ma már sokkal gyorsabb tempóban folyik az oktatás, de én még egy szerencsés időszakban indulhattam el ezen a nehéz úton. Teltek az évek, az edzőm pedig egyszer csak megkérdezte tőlem, szeretnék-e versenyezni. Belevágtam.
- Meddig tartott az aktív versenyzői időszaka?
- Kereken húsz évig jártam íjászversenyekre. Fontos megemlítenem, hogy ezeken a versenyeken nem az a legfontosabb, hogy a sporttársakkal mérjük össze a tudásunkat, hanem, hogy legyőzzük saját magunkat. Mindig arra törekedtem, hogy saját eredményeimen javítsak. Ha ez megtörtént, boldog voltam. Ha az ember még dobogóra is állhat, az már csak hab a tortán.
- Itt azonban még koránt sem ért véget a sportkarriere.
- Igen, hiszen nem sokkal később egy újabb megtiszteltetés ért, a MALÉV Sportklubnál felkértek edzőnek. Jelenleg pedig már versenybíróként is tevékenykedem.
- Mit kapott ettől a sporttól? Mit változtatott meg az életében az íjászat?
- A tanulásban rengeteget segített. Emlékszem, volt osztálytársam, aki nem sportolt, az érettségi előtt hónapokat tanult megfeszített tempóban. Én még az érettségim előtti napon is íjászedzésen voltam. A koncentrációban is sokat fejlődtem e sport miatt. Az állóképességem is érezhetően javult, megtanultam például, hogy a BKV-n kapaszkodás nélkül tudjak utazni.
- Budapesten élt, most mégis Kiskunhalason beszélgetünk. Kinek vagy minek a hatására költözött ide?
- A feleségem kiskunhalasi. 34 éves voltam, amikor magunk mögött hagytuk a fővárost, Kecskemétre költöztünk. Az nem volt szerencsés döntés, nem épp a legjobb időszaka volt az életemnek. Ismét költöztünk, Halas volt a célállomás. Ez pedig egy csodálatos városnak bizonyult. Sokan meglepődve kérdezték, hogy Pestről miért épp ide költöztünk? Erre mindig azt felelem, hogy ez egy remek, élhető város.
- Fizika-matematika szakos tanárként dolgozik a Szilády-gimnáziumban. Az oktatásba is bele tudja csempészni az íjászatot?
- Abszolút. Például a Kutatók éjszakáján is tartottam egy prezentációt az íjászat fizikájáról. Talán ennek is köszönhető, hogy elindult a gimnáziumunkban az edzés, és legnagyobb örömömre diákok, felnőttek egyaránt jelentkeztek. Össze is állt egy lelkes kis csapat, akikkel minden pénteken délután tartunk egy edzést.
- Van még olyan ebben a sportban, ami el szeretne érni?
- Az íjászatot soha nem lehet abbahagyni. Volt olyan időszaka az életemnek, amikor nem volt időm edzésekre járni, de később tudtam folytatni és fel sem merült bennem, hogy abbahagynám. Amíg íjat tudok venni a kezembe, megmarad ez a hobbi az életemben.
