Beatrix, a Gyermekrohamkocsi Futónagykövete
Az életemet kaptam vissza a futásnak köszönhetően. Ezt mondta Bóna Beatrix, aki számára komoly terápiát jelentetett a sport. Kilenc éve húzott először futócipőt, azóta viszont mindennapjai részévé vált a mozgás. Elkötelezett, szorgalmas, ennek egyik szép példája, hogy a Gyermekrohamkocsi Futónagykövete lett.
- Mikor kezdődött?
- Kilenc évvel ezelőtt kezdtem el futni. Depressziós voltam, gyógyszereket szedtem, annyira mélyen voltam. Egyszer csak jött a gondolat, és belevágtam. Onnantól kezdve megváltozott az életem, teljesen más ember lettem, lelkileg megerősödtem. Le tudtam a múltamból zárni olyan dolgokat, amit korábban nem. Felvettem egy koszos tornacipőt, egy szabadidőnadrágot és elmentem futni. Aztán ez rendszeressé vált, szinte minden nap útra keltem. Az életem fontos részévé vált. Azért több idő eltelt mire beruháztam, és cipőt, ruhát vettem.
- Mondhatni azt, hogy ez egy menekülés volt és kerestél egy másik utat?
- Inkább menekülés volt. Az életem nem volt akkor boldog és szerettem volna valami boldogságot. A futás által meg is kaptam.
- Mennyi volt az első táv, amit teljesítettél?
- Nagyon sokáig nem mértem, hogy mekkora távot teljesítek. Közel két évig nem érdekelt ez. Mindig annyit futottam, amennyi jól esett. Aztán az interneten belekeveredtem egy beszélgetésbe, amely a mérésről szólt, meg szóba került, hogy létezik alkalmazás is erre. Akkor kezdtem el mérni a teljesítményemet, és akkor tudtam meg, hogy kilenc kilométernél járok.2017-ben pedig teljesítettem az első félmaratont.
- Ezek szerint belekóstoltál a futóversenyek világába is.
- Így van. A versenyekkel egyébként nem az a célom, hogy mindenáron dobogóra kerüljek. A hangulat, a társaság azt, ami igazán megfogott. A futóközösségnek köszönhetően nagyon sok jó embert ismertem meg. Azt mondom mindig, hogy saját magammal versenyzem. Szeretnék mindig javítani az eredményemen, hogy jobb legyen korábbi önmagamnál. Tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok ideális futóalkat, ezt korábban egy edző is megmondta. Nekem ez csak hobbi. A gyermekem mellett nagyon jó kikapcsolódás.
- Terápia?
- Még fáradtság ellen is nagyon jó. Ha rossz kedved van, akkor is fuss bátran. Utána teljesen más. Nálam főként a lelki része számít. Engem nagyon feltölt. Ami az egészségre gyakorolt hatását illeti, nekem vannak pajzsmirigy problémáim, és ennek kezelésében is nagyon sokat segít.
- Van olyan, amikor úgy érzed, hogy futni kellene, de egész egyszerűen nincs kedved hozzá?
- Persze, hogy van ilyen. Mondjuk engem az esős idő és a havazás vonz. Tudom, hogy ilyen körülmények között kevesebben mennek el futni és engem pont ez inspirál.
- Egyedül vágsz neki sportolásnak vagy vannak társaid is?
- Egyedül. Legtöbbször a kerékpárúton és a Sóstó körül futok. Jó lenne bemenni az erdőbe is, de pont azért, mert egyedül vagyok, nem szívesen teszem. Vannak azért közös futások is, de még nem tudom azt a tempót tartani, amit a többiek diktálnak. De igyekszem nagyon…
- A férjed sem tart veled?
- Ő konditerembe jár inkább. Viszont mindenben támogat, és ez nagyszerű dolog. Úgy tapasztalom, hogy ez elég ritka. Sokan mennének, mert mondjuk a szülés előtt futottak. De jön a gyermek, és a párjuk nem támogatja abban, hogy visszatérjen a sportba. Nálunk az egész család mögött áll, ha verseny van, jön anyukám és vigyáz a kisfiamra. Büszkék rám, még ha nincsenek is olyan hatalmas eredményeim.
- Hogyan lettél a Gyermekrohamkocsi Futónagykövete?
- Budapesten éltem, ott hallottam először, hogy létezik ilyen szolgálat. Láttam a felhívásukat, hogy futónagykövetet keresnek. Jelentkeztem, meghallgattam, hogy melyek a feltételek. Tetszett, és csatlakoztam.
- Az olvasóinknak hogyan foglalnád össze ennek a missziónak a lényegét?
- A lényeg a figyelemfelhívás. Szeretnénk, hogy minél több emberhez eljusson az, hogy egyáltalán létezik gyermekrohamkocsi. Ez egy nonprofit szervezet, nem államilag támogatott. Az adók egy százalékából, adományokból tudnak működni. A futónagykövetek kampányokat csinálnak, amikor külön eszközökre gyűjtünk. Mondok egy példát. Egy cég képviselője meglátta, hogy gyermekrohamkocsis pólóban futunk, és ennek köszönhetően szerzett tudomást a létezéséről. Utána pedig támogatta a szervezetet.
- Neked mi volt a személyes indíttatásod?
- Azt szoktuk mondani, jóért futni jó. Szerintem az nagyszerű dolog, hogy a hobbimmal tudok segíteni. A legfontosabb motivációm ez volt. Én is édesanya vagyok, a kisfiam is bármikor kerülhet olyan helyzetbe, amikor szükség lehet magas szintű ellátásra. Ez plusz indíttatást jelentett számomra.
- Van a bakancslistádon futással kapcsolatos sor?
- Van. Szeretnék majd maratont is futni, annál többet egyelőre nem. Ha ez meglesz, majd meglátom, utána mennyire kap el a hév. Egy Spartathlon teljesítése is ott van a listámon.
- Lehet mosolyogva futni?
- Persze, de nem mindig. Van, amikor az embernek nincs kedve futni, de mégis elmegyek, mert tudom, hogy utána jobb lesz.
- Ha meg kellene egy-két mondatban fogalmaznod, hogy neked mit jelent a futás, mit mondanál?
- Én az életemet kaptam vissza a futás által. Ki tudja, mi lett volna velem, nagyon mélyen voltam. Az interneten is szeretnék minél több embert biztatni a futásra, vagy egyáltalán a sportra. Sokat ad lelkileg, Én korábban három éven át thai bokszoltam is. Futás közben agyal az ember, ennél neme lehetetett.
- Az egy kőkemény küzdősport…
- Nagy álmom volt. Mindig duci voltam, a futás által 35 kilót fogytam. Megbátorodtam, gondoltam megpróbálom. Az utóbbi években fontos volt a sport. Szülés után nem sokkal kiderült, hogy egészségügyi problémám van, meg is műtöttek. Az operáció után egy hónappal már azt kérdeztem az orvostól, mikor mehetek futni. Segített a gyógyulásban.
