Fekete Patrik emlékére
Óriási küzdő és harcos volt, számára nem létezett legyőzhetetlen súly. Ugyanakkor egy csupaszív, udvarias fiatalembernek ismertem, akinek minden tette őszinte volt. Nagyon megrendítő egy 24 éves életerős srácról múlt időben élni. Fekete Patrik fájdalmasan fiatalon hagyott itt minket.
Évekkel ezelőtt találkoztunk először a szerkesztőségben. Az általam is nagyra becsült és tisztelt Réz Pista bácsival jöttek egy interjúra. Vass Kati nénivel volt egy megbeszélt időpontjuk, kicsit előbb érkeztek, beszélgettünk. Egy tisztelettudó, csupaszív, mosolygós fiatalembert ismertem meg személyében. Megtudtak tőle, hogy a Dékáni tanulója és szabadidejében erőemeléssel foglalkozik.
Nem is akárhogyan. Fekete Patrik ha valamibe belefogott, akkor azt végigcsinálta. Tonnákat mozgatott meg azért, csiszolta a technikáját, hogy ő legyen a legjobb. Számára nem létezett legyőzhetetlen súly, bár tudta, mindennek súlya van. Nemcsak országos versenyeken, diákolimpiákon szerzett aranyérmeket, hanem világkupa győzelmet is magáénak mondhat. Tudom, hogy büszke volt rá. Amikor a konditeremben fotóztam őt és edzőjét, láttam a szemében a csibészes büszkeséget. A siker nem vitte el őt, éppen ellenkezőleg, nagyon is tudta kezelni a helyzetet. Ha találkoztunk az utcán, soha nem tudtam megelőzni a köszönésben.
Most pedig múlt időben írok egy fiatalról, a jövőről. Fekete Patrik korai halálát egy az átkozott vírus okozta. Két nappal szeretett édesanyja után távozott és talán már odafent újra megölelhették egymást. Mi pedig emlékezünk egy remek fiatalemberre, egy jókedélyű sportolóra, akinek lett volna még dolga itt, a földön. Patrik, nyugodj békében!
