Isten veled, Lajos bácsi!
Nyolcvanhat éves korában elhunyt Karai Lajos, a Kiskunhalasi Spartacus mindenese, motorja. Lajos bácsi imádta a focit, a Szparit, amíg egészsége engedte ott volt az edzéseken, a meccseken. Nem volt nála alázatosabb és önfeláldozóbb, ő volt a nagybetűs INTÉZŐ.
- Ami másnap a cigaretta, az ital, az nekem a foci, a Spartacus. Egyszerűen az életem része. Nem tudnák meglenni nélküle. Most is rohannom kell szódáért, mert a fiúk már nagyon várják. Így nyilatkozott Karai Lajos a 2005-ben megjelent Kiskunhalasi Sportalbumban. Ezekben a mondatokban minden benne van, Lajos bácsi hitvallása, motivációja. A szív, amely a labdarúgásért és szeretett egyesületéért működött, megszűnt dobogni. Karai Lajos fiatal korában elköteleződött már a kedvenc sportága iránt, ifistaként a KAC-ban és a MÁV-ban is játszott. Aztán ahogy ő fogalmazott, szervezte is a focit. A Kiskunhalasi Spartacus edzése, mérkőzése elképzelhetetlen volt nélküle. Ő volt a mindenes, mindenki Lajos bácsija. Amíg egészsége engedte, ott volt az öltözőben, a partvonal mellett. De mindig a háttérben, együtt örült a győzelmekkor és szinte megszakadt a szíve, amikor kikapott a csapat, vagy éppen a létért küzdött. Egyszer, amikor megkapta a Gulyás József Emlékdíjat azt mondta nekem: sokkal fontosabb számára az, amikor egy játékos, néző köszönetet mondott neki. Akkor volt a legboldogabb, amikor nyert a Szpari. Karai Lajost 86 éves korában érte a halál. Emlékét kegyelettel megőrizzük!
