Megmaradt a becsületünk
Szoros mérkőzést játszott az ezer sebből vérző Kiskunhalas NKSE a Szeged ellen. A halasiak hónapok óta nem edzettek, gyakorlatilag a becsületük és a miatt léptek pályára, hogy ne büntessék újabb százezrekre a klubot, amely viszont tartozik nekik.
Nem lehettek vérmes reményeink a tizenhat pontot gyűjtő szegediek ellen, még akkor is, ha augusztusban legyőzték edzőmeccsen a Tisza-partiakat. A KNKSE hónapok óta nem edzett, múlt héten el sem utazott a kisorsolt meccsre. Hogy mindkét gárda lazára veszi a mérkőzést, az már a melegítésen is látszott. Nem igazán volt öldöklő az iram, igaz, nem a tréningen kell megszakadni.
A lelátó erősen foghíjas volt, néhány elszánt halasi és valamivel több szegedi ült a padsorokon. Láthatták, hogy a szegediek négy perc alatt lerohantak minket. 4-0 után viszont mintha varázsütés történt volna és elkezdett játszani a KNKSE. Pethő Renáta remekül védett, Nagy Mariann, Juhász Dóra, Ledényi Vivien becsülettel tette a dolgát, így gyorsan megszületett az egyenlítés.
Vezethettünk is volna, de hibáztunk a végén. A szegediek borzasztó sokat hibáztak, így a lefújás előtt tíz másodperccel ismét megszereztük az egyenlítést. 10-10 után sem sokat változott a játék képe, egál körül volt az eredemény. Mi is vezettünk, ami az első néhány perc után csodaszámba ment. Aztán ahogy fogyott a halasi erő, úgy nőtt a különbség, de négynél távolabb egyszer sem került a Szeged. A KNKSE még hajrázott és a rendkívül kevés gólt hozó mérkőzésen szépen helytállt.
Kiskunhalas NKSE - Szeged 19-22. A krónikához hozzátartozik, hogy a két játékvezető néhány ítélete mindkét oldalon felborzolta a kedélyeket. A folytatásról nem tudni semmit.
Kép-szöveg: Jáger Levente
