Sziréna
Lövések, karácsonykor
Éppen negyven évvel ezelőtt történt. Általános megdöbbenést és némi bénultságot, szervezetlenséget okozott Fövényi Géza Kiskunhalason. A börtönből nem sokkal korábban szabadult férfi 1975. december 24-én saját maga fabrikálta fegyverrel hasba lőtt egy határőrt Tompánál, majd a város irányába menekülve többször tűzharcba keveredett üldözőivel. Agyonlőtt egy vasutast, átlőtte egy rendőrtiszt gallérját. Csúnya véget ért a véres halasi karácsony, Fövényit két majsai munkásőr, az akkori megfogalmazás szerint – semmisítette meg - Halason, a Kéve utcában. Egy Halasi Tükörben megjelent korábbi írással idézzük vissza a négy évtizeddel ezelőtti történetet.
Szocialista krimi
- Mindenki tudta, hogy ez véresen komoly- fogalmazott a ma már nyugdíjas rendőr, Törköly József akkor, amikor a Fövényi-ügyről kérdeztem. A tiszt, aki azon az 1975. december 24.-ei estén a halasi járási kapitányság ügyeletes tisztje volt azt mondta, először nem vette komolyan a jelzést. – A szocializmus időszakának kellős közepén, egy délvidéki kisvárosban valaki azt jelenti, hogy meglőttek egy határőrt, elvették a géppisztolyát, ugye milyen elképzelhetetlennek tűnik? Vajda Karcsi volt a hadműveletes a határőrségnél, ő szólt, hogy mi történt. Azt jelezte, hogy az egyszemélyes járőrt támadás érte, és súlyosan megsebesült. Mondtam neki, Karcsi ne hülyéskedj már, nem Chicago-ban vagyunk. Végül riasztottam a kapitányt, aki nem sokkal később berendelte az egész állományt- emlékezett vissza az 1975-ben történtekre Törköly József.
Az utolsó töltényig
A volt rendőr akkoriban, 23 éves hadnagyként úgy érzékelte, hogy a szervezet, a hatalom nem volt felkészülve az ilyen jellegű cselekményekre. Helyenként és időnként inkább bénultság volt érzékelhető, mintsem gyors cselekvési készség. Törköly azt mondja, hogy ez bizonyos szempontból érthető volt, ugyanis ilyen jellegű cselekmény előtte nem történt. Elkezdődött a hajtóvadászat Fövényi után, akinél több tárnyi lőszer és egy tusától megszabadított géppisztoly volt.
– Óriási volt a kockázat, ugyanis nehezen lehetett minket megkülönböztetni bármelyik civiltől. Volt mindenkiben félelem is, mert nem tudhattuk, hogy orvul bárhonnan, bármikor ránk lőhet Fövényi. Amikor kocsiba ültünk, mindig ez járt a fejünkben, persze tettük a dolgunkat, mert mindenki el akarta fogni a fegyveres banditát, ahogy akkoriban Fövényit nevezték- mesélte a nyugdíjas tiszt. Menekülés közben a bűnöző elhagyta a vele lévő feleségét is, akit végül a kisszállási vasútállomáson találtak meg. Törköly hadnagy, a későbbi kapitánnyal, Fazekas Sándorral ment ki a tompai őrsre, találkoztak is a nővel. – Az asszony azt hajtogatta, hogy nem fogja magát megadni a férje, az utolsó töltényt pedig magának tartogatja. Ebből is látszott, hogy milyen elszánt fickó volt. Aztán emlékszem arra is, hogy rádión hallottunk arról a tűzharcról, amely a rendőrök és Fövényi között volt a halasi állomáson. Az egyik kolléga gallérját is átlőtte, szerencséje volt, hogy nem érte el a golyó. Aztán amikor jelentették, hogy vége lett, azt hiszem mindenki megkönnyebbült- tette hozzá Törköly József, aki évekkel később a Bűnügyi Múzeumban látta viszont azt a speciális, tollformájú fegyvert, amivel Fövényi meglőtte a határőrt.
Sírás és rettegés
- A sors furcsa fintora, hogy azon a karácsonyon, a családom készített nekem egy lapot, amelyen az volt: békés, nyugodt karácsonyt kívánnak nekem. Akkor még nem tudtam, hogy másnap sírás és rettegés váltja fel Kiskunhalas ünnepi hangulatát. Ezt már Gál Mihály nyugállományú ezredes, egykori munkásőrparancsnok mesélte, amikor a Fövényi-ügyről kérdeztem. Az akkori trendnek megfelelően a fegyveres bűnöző üldözésében a rendőrség, a határőrség és a hadsereg mellett a munkásőrség is bekapcsolódott. Gál Mihály 1974. december 25-én, reggel kapta a jelzést a megyei ügyelettől: számítson arra, hogy egy fegyveres bandita miatt egy századnyi erőre szükség lesz.
Feszültség az emberekben
Még Gál Mihályt is meglepte, hogy a mozgósításra az eredetileg tervezett 110 fő helyett közel 140-en gyűltek össze. Kiderült, hogy amikor terjedt a híre a rendkívüli akciónak, többen önként jelentkeztek szolgálatra. - Mindenki segíteni akart, ott akart lenni az elfogásnál. Meg kell mondanom, hogy feszültség volt az emberekben, nemcsak a munkásőreimben, hanem a civilekben is. Nem lehetett tudni, hogy hol bukkan fel a Fövényi. Mi először egy zárásban vettünk részt a zsanai út és Balotaszállás környékén. Esett a hó, hideg volt, de nem mozdulhattunk. Különleges intézkedések voltak, még a világítást sem használhatták a gépkocsik- tette hozzá Gál Mihály.
Tűzharc
A volt munkásőrparancsnok, aki végzettsége révén tisztában volt a harcászattal, tudta jól, hogy miként kell zárni egy adott területet. Tanácsokat is adott, jól sejtette a vezetés, hogy Fövényi az ország belseje felé menekül. Jó támpontot jelentett neki a vasútvonal, számítani lehetett rá, hogy felbukkan a vonatok környékén. – Rádión hallottunk egy ideges, ijedt hangot, hogy tűzharc volt a halasi állomáson és halottak vannak. Ez nem volt pontos információ, de jól mutatta, hogy volt azért pánik az emberekben. Fövényi egyébként mindenkire lőtt, akin egyenruha volt. Egy vasutas áldozata és súlyos sérültje is volt az ámokfutásának- tette hozzá Gál Mihály.
Városi legendák
Rengeteg információ jött a lakosságtól is. Volt, aki a Kígyó utcában, volt, aki az Ady Endre utcában, volt, aki a Szövetség téren látta Fövényit. Az sem kizárt, hogy Kiskunhalasra egy teherautóra felkéredzkedve jutott el. Ez azonban sohasem nyert bizonyítást. Az viszont egyértelmű, hogy a bűnöző mire a városba ért éhes, és a kétnapos menekülés miatt fáradt, elcsigázott volt. Többen megesküsznek arra is, hogy tőle kért útbaigazítást Fövényi, de ezek városi legendák. Gál Mihály szerint a halasiak nagyon várták a sikeres akció végét. Ez el is következett.
A végzetes lövés
Fövényi körül fogyott a levegő. A rendőri, a határőri, munkásőri, katonai erők szinte teljesen körbekerítették azt a területet, ahol a felbukkanására számítani lehetett. Gál Mihály emlékei szerint a férfi az állomás környékén, a Kötönyi útnál bújkált. – Egy szárkúpban húzta meg magát, ahonnan mindenfelé jó rálátás volt. Azt a helyet aztán elhagyta és a Kéve utcán menekült. Az ott lakók közül többen szóltak már a zárásban résztvevőknek, hogy arra látták Fövényit. Két majsai munkásőr volt oda beosztva, ők látták meg Fövényit. Rájuk lőtt, egyiküknek a hasa mellett, a másikuknak pedig a feje mellett suhant el a golyó. Ők viszonozták a tüzet és egy nyaklövés végzetesnek bizonyult- emlékezett vissza az akció végére Gál Mihály. Addigra már odaérkeztek a rendőrök, nem sokkal később a parancsnokság is. A Fövényi-ügy lezárult.
Hivatalos tévedések
Gál Mihály több évtized távlatából úgy emlékszik vissza, hogy többen is megnézték a holttestet. A géppisztoly alig másfél méterre volt tőle, azt a halála pillanataiban csavarták ki a kezében, mert az ujja még görcsösen markolta a ravaszt. Az 5 órai hírekben már szerepelt is a sikeres akció, csakhogy az ott elhangzottak szerint a bűnözőt budapesti rendőrök terítették le. Gál Mihálynak nem tetszett, hogy az áldozatokat vállaló emberei kimaradtak ebből. Telefonált feletteseinek, az este 8 órás műsorban már az igazság hangzott el. Később a jelentésekben is a budapesti rendőröket helyezték előtérbe, végül a halasi ezredes feljegyzései váltak hivatalossá. –Sok mindent megéltem már, Azt hiszem a Fövényi-ügy érzelmileg, emberileg a legtöbb nyomot hagyta bennem- tette hozzá Gál Mihály.
Jáger Levente összeállítása
Az utolsó töltényig
A volt rendőr akkoriban, 23 éves hadnagyként úgy érzékelte, hogy a szervezet, a hatalom nem volt felkészülve az ilyen jellegű cselekményekre. Helyenként és időnként inkább bénultság volt érzékelhető, mintsem gyors cselekvési készség. Törköly azt mondja, hogy ez bizonyos szempontból érthető volt, ugyanis ilyen jellegű cselekmény előtte nem történt. Elkezdődött a hajtóvadászat Fövényi után, akinél több tárnyi lőszer és egy tusától megszabadított géppisztoly volt.
– Óriási volt a kockázat, ugyanis nehezen lehetett minket megkülönböztetni bármelyik civiltől. Volt mindenkiben félelem is, mert nem tudhattuk, hogy orvul bárhonnan, bármikor ránk lőhet Fövényi. Amikor kocsiba ültünk, mindig ez járt a fejünkben, persze tettük a dolgunkat, mert mindenki el akarta fogni a fegyveres banditát, ahogy akkoriban Fövényit nevezték- mesélte a nyugdíjas tiszt. Menekülés közben a bűnöző elhagyta a vele lévő feleségét is, akit végül a kisszállási vasútállomáson találtak meg. Törköly hadnagy, a későbbi kapitánnyal, Fazekas Sándorral ment ki a tompai őrsre, találkoztak is a nővel. – Az asszony azt hajtogatta, hogy nem fogja magát megadni a férje, az utolsó töltényt pedig magának tartogatja. Ebből is látszott, hogy milyen elszánt fickó volt. Aztán emlékszem arra is, hogy rádión hallottunk arról a tűzharcról, amely a rendőrök és Fövényi között volt a halasi állomáson. Az egyik kolléga gallérját is átlőtte, szerencséje volt, hogy nem érte el a golyó. Aztán amikor jelentették, hogy vége lett, azt hiszem mindenki megkönnyebbült- tette hozzá Törköly József, aki évekkel később a Bűnügyi Múzeumban látta viszont azt a speciális, tollformájú fegyvert, amivel Fövényi meglőtte a határőrt.
Sírás és rettegés
- A sors furcsa fintora, hogy azon a karácsonyon, a családom készített nekem egy lapot, amelyen az volt: békés, nyugodt karácsonyt kívánnak nekem. Akkor még nem tudtam, hogy másnap sírás és rettegés váltja fel Kiskunhalas ünnepi hangulatát. Ezt már Gál Mihály nyugállományú ezredes, egykori munkásőrparancsnok mesélte, amikor a Fövényi-ügyről kérdeztem. Az akkori trendnek megfelelően a fegyveres bűnöző üldözésében a rendőrség, a határőrség és a hadsereg mellett a munkásőrség is bekapcsolódott. Gál Mihály 1974. december 25-én, reggel kapta a jelzést a megyei ügyelettől: számítson arra, hogy egy fegyveres bandita miatt egy századnyi erőre szükség lesz.
Feszültség az emberekben
Még Gál Mihályt is meglepte, hogy a mozgósításra az eredetileg tervezett 110 fő helyett közel 140-en gyűltek össze. Kiderült, hogy amikor terjedt a híre a rendkívüli akciónak, többen önként jelentkeztek szolgálatra. - Mindenki segíteni akart, ott akart lenni az elfogásnál. Meg kell mondanom, hogy feszültség volt az emberekben, nemcsak a munkásőreimben, hanem a civilekben is. Nem lehetett tudni, hogy hol bukkan fel a Fövényi. Mi először egy zárásban vettünk részt a zsanai út és Balotaszállás környékén. Esett a hó, hideg volt, de nem mozdulhattunk. Különleges intézkedések voltak, még a világítást sem használhatták a gépkocsik- tette hozzá Gál Mihály.
Tűzharc
A volt munkásőrparancsnok, aki végzettsége révén tisztában volt a harcászattal, tudta jól, hogy miként kell zárni egy adott területet. Tanácsokat is adott, jól sejtette a vezetés, hogy Fövényi az ország belseje felé menekül. Jó támpontot jelentett neki a vasútvonal, számítani lehetett rá, hogy felbukkan a vonatok környékén. – Rádión hallottunk egy ideges, ijedt hangot, hogy tűzharc volt a halasi állomáson és halottak vannak. Ez nem volt pontos információ, de jól mutatta, hogy volt azért pánik az emberekben. Fövényi egyébként mindenkire lőtt, akin egyenruha volt. Egy vasutas áldozata és súlyos sérültje is volt az ámokfutásának- tette hozzá Gál Mihály.
Városi legendák
Rengeteg információ jött a lakosságtól is. Volt, aki a Kígyó utcában, volt, aki az Ady Endre utcában, volt, aki a Szövetség téren látta Fövényit. Az sem kizárt, hogy Kiskunhalasra egy teherautóra felkéredzkedve jutott el. Ez azonban sohasem nyert bizonyítást. Az viszont egyértelmű, hogy a bűnöző mire a városba ért éhes, és a kétnapos menekülés miatt fáradt, elcsigázott volt. Többen megesküsznek arra is, hogy tőle kért útbaigazítást Fövényi, de ezek városi legendák. Gál Mihály szerint a halasiak nagyon várták a sikeres akció végét. Ez el is következett.
A végzetes lövés
Fövényi körül fogyott a levegő. A rendőri, a határőri, munkásőri, katonai erők szinte teljesen körbekerítették azt a területet, ahol a felbukkanására számítani lehetett. Gál Mihály emlékei szerint a férfi az állomás környékén, a Kötönyi útnál bújkált. – Egy szárkúpban húzta meg magát, ahonnan mindenfelé jó rálátás volt. Azt a helyet aztán elhagyta és a Kéve utcán menekült. Az ott lakók közül többen szóltak már a zárásban résztvevőknek, hogy arra látták Fövényit. Két majsai munkásőr volt oda beosztva, ők látták meg Fövényit. Rájuk lőtt, egyiküknek a hasa mellett, a másikuknak pedig a feje mellett suhant el a golyó. Ők viszonozták a tüzet és egy nyaklövés végzetesnek bizonyult- emlékezett vissza az akció végére Gál Mihály. Addigra már odaérkeztek a rendőrök, nem sokkal később a parancsnokság is. A Fövényi-ügy lezárult.
Hivatalos tévedések
Gál Mihály több évtized távlatából úgy emlékszik vissza, hogy többen is megnézték a holttestet. A géppisztoly alig másfél méterre volt tőle, azt a halála pillanataiban csavarták ki a kezében, mert az ujja még görcsösen markolta a ravaszt. Az 5 órai hírekben már szerepelt is a sikeres akció, csakhogy az ott elhangzottak szerint a bűnözőt budapesti rendőrök terítették le. Gál Mihálynak nem tetszett, hogy az áldozatokat vállaló emberei kimaradtak ebből. Telefonált feletteseinek, az este 8 órás műsorban már az igazság hangzott el. Később a jelentésekben is a budapesti rendőröket helyezték előtérbe, végül a halasi ezredes feljegyzései váltak hivatalossá. –Sok mindent megéltem már, Azt hiszem a Fövényi-ügy érzelmileg, emberileg a legtöbb nyomot hagyta bennem- tette hozzá Gál Mihály.
Jáger Levente összeállítása
