Jó csapatban jó dolgozni

- Emlékszel, mikor és mi volt az, aminek a hatására megfogalmazódott benned, hogy nemcsak nézőként, hanem színpadi szereplőként is érdekelne a színház?

- Pontosan nem tudnám megfogni a pillanatot, vagy felidézni azt a pontot, amikor elhatároztam magam. Valahogy mindig bennem lehetett a dolog, talán már születésemkor. Hiszek abban, hogy céllal kerülünk az életbe, és nagyon remélem, hogy én ehhez a célhoz közelítek. Ha kicsit földhözragadtabban kellene felfognom a kérdést, akkor már egész kicsi koromban érdekelt az irodalom, illetve a szereplés. Szerencsére Kiskunhalason bőven volt lehetőségem próbálgatni magam, majd később egyre világosabbá vált, hogy ezt kell csinálnom. Szerencsére minden támogatást megkaptam tanáraimtól, családomtól és barátaimtól. Voltak, akik nem hittek benne, hogy sikerül, most nekik is szeretném megmutatni, hogy az akarat és a szorgalom mire képes. A színház számomra nagyon fontos társadalmi jelentőséggel bír. Tanít, szórakoztat, és irányt mutat.

- Milyen műfajok állnak hozzád a legközelebb? Milyen karaktereket érzel leginkább a magadénak?

- Nem tudnék különösebben határvonalat húzni a különböző műfajok között. A dráma és komédia vagy a zenés színpadi művek és a prózai darabok között rengeteg árnyalat létezik, mindegyik izgalmas feladat egy színész számára. A Tévedések összjátékában is megmutatkoznak különböző karakterek, el kell választani őket, ha a színpadon egy komikus, és egy drámai hős áll, a köztük lévő kapcsolat adja meg a feszültséget, a kontraszt pedig a humort. Nyilván vannak olyan szerepkörök, amik hálásabbak, de mindenki fontos egy produkcióban. Nagyon fontos. Mindemellett játszunk lélektani drámát is, ami szintén közel áll hozzám. Szóval, csúnyán mondva, nem válogatok.

- Beköszöntött a vakáció, a kőszínházak ilyenkor nyári szünetet tartanak, a társulatok turnéznak. Milyen volt az évad?

- Hosszú, de szerencsés évadunk volt. Nehezen indult el, főként a játszóhely miatt. Bár Szegeden sok művelődési központ van, nagyon nehezen fogadnak be társulatot. Szerencsénk volt a Zero Art Caféval és az IH Rendezvényközponttal, akik feltétlen bizalmat és segítséget nyújtottak nekünk. De nagy köszönettel tartozunk a Szegedi Miniszínháznak is, hiszen nélkülük nem lenne a Charley nénjének ilyen fantasztikus díszlete. De a nehézségek ellenére haladtunk, és dolgoztunk. Bár kevesebb előadást hoztunk létre idén, ez nem azt jelenti, hogy lustálkodtunk. Nagy projekt volt a Charley nénje, jóval hosszabb ideig is tartott, mire bemutathattuk.

- Kiskunhalasra a Charley nénje című előadással látogat a társulat. Ezt a darabot többen, többféleképpen vitték már színpadra. Mire helyezted a hangsúlyt, miben újítottál rendezőként?

- Őszinte leszek, kicsit féltem az elején. Három felvonásos, csúnya komédia, nehéz munka, de a társulat nagyon jól megbirkózott a feladattal, rengeteget köszönhetek nekik. Mi eleve az eredeti színdarabot vettük elő. Egy régi, 1927-es újság fénymásolatát. Ezzel kezdtünk dolgozni. Aztán szépen, lassan formálódott, és a kész szövegkönyvet begépeltük. Addigra már a dalszövegek egy része készen volt, melyet Hajdú Róberttel és Kun Áronnal írtunk. Mert, a régi darabban nem voltak dalok, azokat Szenes Iván és Aldobolyi-Nagy György írták hozzá. És hogy miért az új dalok? Mert izgalmas feladatnak tűnt, és mert próbáltam többet mutatni a kapcsolatokról a vígjátékban. Néhány szereplő kissé más, mint a klasszikus feldolgozásokban, ez egy új ízt ad ennek a poros, ám korántsem elavult darabnak.

- Kit alakítasz a vígjátékban? Hogy érzed magad e figura bőrében?

- Lord Frank Bebberley-t játszom, aki akarata ellenére belekeveredik az egész cifra komédiába. Izgalmas szerep, és régi vágyam is volt, hogy kipróbáljam. (És mert a csapatban én vagyok a legrondább nő.) Persze, a próbafolyamat rengeteg humoros pillanatot hozott. Negyvenötös méretű női cipőt találni nem egyszerű, Szegeden sem, de végül Halason találtam. És mivel magas sarkú, abban meg is kell tanulni járni, sőt, táncolni is. De komolyra fordítva a szót, élvezem, nagy ösztönzést jelent a sikere, és főként a társulat miatt. Jó csapatban, ahol mindenki egy kicsit őrült, jó dolgozni.

- Mióta játsszátok az előadást? Hanyadik állomás Kiskunhalas?

- A bemutató 2014. február 20-án volt, Szegeden. Azóta játszottuk Pusztaszabolcson és Nagyszénáson is, június 20-án Vasváron, egy nemzetközi fesztivál keretein belül. Kiskunhalas után Ebesre visszük, majd július 10- én, a Szegedi Várjátékokon is megmutatjuk a darabot az érdeklődőknek.

- Milyen tervekkel készülsz a következő szezonra? Lesz új utazó darab?

- Tervek vannak, főként kevés szereplős kamaradarabok, különböző műfajban. Szerencsére, már a nyáron el tudunk kezdeni felkészülni a következő évadra. Hogy milyen darabok lesznek? Nehéz lenne címekkel dobálózni, hiszen tervek egyelőre, de a társadalomkritikus vígjátéktól, a zenés tragédián át a pszicho-horror is szóba került. Utóbbinak az érdekessége, hogy a darab most íródik számunkra.

Szöveg: Pál László
Fotók: Nógrádi Claudia, Vörös B. Zoltán