Ádámot Junior Prima-díjra jelölték
Nem úgy él, ahogy manapság a kortársai. Azt mondja, azért kezdett el 13 évvel ezelőtt néptáncolni, mert a haverjai elhívták, mert biztosan jó buli lesz. Azóta ott ragadt, érték csalódások is, de több olyan impulzust kapott, amely meggyőzte őt arról, ez bizony az ő világa. Úgy fogalmazott, a néptánc annyira behálózta az életét, hogy nem is tudná e nélkül elképzelni a mindennapjait. Bischoff Ádám több minősítőn is részt vett, sőt egyszer a Felszállott a pálya vetélkedő televíziós elődöntőjében is táncolhatott. Nélküle nincs Folk est sem, diákjait is megpróbálja a néptánc szeretetére neveli, de rockzenét is hallgat. Nem véletlen, hogy a város éppen őt jelölte a Junior Prima-díjra népművészeti és közművelődési kategóriában.
- Ahogy én tudom, nem hétköznapi módon tudtak meg, hogy jelölnek a díjra.
- Ez egy érdekes történet volt. Kisebbfajta összeesküvés alakult ki körülöttem. Kuris István László képviselő hívott meg, hogy engem jelölnek a díjra. Megtudtam, hogy mennyi minden történt az azt megelőző hetekben a hátam mögött.
- Tényleg semmit sem vettél észre?
- Az önéletrajzomat is cseles módon kérte el a Vadkerti Móni. Azt mondta, egy pályázathoz kell, gondoltam, a jó ügy érdekében mindent meg kell tennem. Édesanyám tudta, mi folyik, amikor számomra is kiderült ez, nagyon meglepődtem, váratlanul ért.
- Végiggondoltad miért téged jelölhettek?
- Persze, gondolkodtam rajta. Kisvárosban élünk, van két néptánccsoport, amelyek között ellentétek vannak. Itt kell megtalálni a helyes utat. Én mindig vállaltam az önálló véleményemet arról, hogyan kellene az utánpótlást nevelni, hogyan kellene példát mutatnunk. Régen sem volt divat a néptánc, én 13 éve kezdtem.
- Arra emlékszel, miért?
- Egyik délután elhívtak a haverok. Mindenkit megleptem ezzel a lépéssel, nem értették, miért csinálom. Jó bulinak tartottuk. Nem is tudtam, mi a néptánc. Egyszer láttam a Mándity Laciékat a Felsővárosi iskolában fellépni.
- Megfogott az ottani világ?
- Képzeld, nem annyira. Táncoltam, eljártam a próbákra, fellépésekre, de nem éreztem túl sok motivációt. Aztán elkerültem Pécsre, az egyetemre és valami megváltozott.
- Kíváncsivá tettél…
- Jobb esetben hetente, de inkább kéthetente jutottam haza, így kimaradtak a próbák. Hiányozni kezdett a tánc. Jelentkeztem a Mecsek Táncegyüttesbe. Nem nézelődtem sokat, rögtön az első próbán beszálltam. Belevetettem magam a mélyvízbe. Megfogott az ottani légkör. Más volt a szemlélet, a hozzáállás. Tetszett nekem, amit ott tapasztaltam.
- Akkor Pécs a te mérföldköved?
- Igen, mondhatjuk így is. Kinyílt egy világ. Olyan találkozókra, fesztiválokra jártunk, ahol azokat láttam testközelből, akiket korábban videóról néztem. Először a pécsiekkel voltam külföldön néptánctáborban, Erdélyben. Ott, azon a héten minden a néptáncról szólt. Csak azt vettem részre, hogy felemelt engem ez az egész.
- Csak az együttesben táncoltál, vagy szólóban is?
- Erre az időszakra tehető az, hogy eldöntöttem, szólóban és párosban is megpróbálom. Kihívásnak tartottam és annak tartom most is. Az első Baranya megyei szólótánc-fesztiválon párosban a legjobb minősítést szereztem.
- Megtaláltad a számításod ahhoz képest, hogy saját bevallásod szerint sem voltál korábban túl motivált?
- Fontos lépés volt az, amikor átkerültem Komlóra, a Pöndöly Táncegyüttesbe. Velük szerepeltem az első Felszállott a páva televíziós vetélkedő egyik elődöntőjében. Megismerkedtem Kirch Zoltánnal, aki a barátom lett. Ez is nagyot lökött a felé, hogy belássam: a néptánc fontos része lett az életemnek.
- Kiskunhalason is folytattad ezt?
- Hoztam magammal egy agilitást, de végül kiléptem a halasi együttesből. Azt akartam, hogy induljon be valami.
- Ez volt a Folk est-sorozat?
- Részben igen. Mi már a Halas Táncegyüttesben is sokat törtük a fejünket Vadkerti Mónival, nagyon jó ötletei voltak. Kellett egy olyan pont, amely a két együttes ellentététől független. Ez lett a Folk est. Szerencsére sikeres a sorozat, és engem is visszarázott a táncos közegbe. Új impulzusokat kaptam ettől. A szólótánc-tudásomat kellett megmutatnom.
- Gyerekekkel is foglalkozol, még korábban táborokat is csináltatok. Mióta is?
- Még az egyetemi évek alatt kaptam óvodás és kisiskolás csoportot. Nagyon megfogott az ottani világ. A gyerekek olyan ragaszkodóak voltak, apróságoknak is tudtak örülni. Vallom, fontos az utánpótlás nevelése, erre többek között a Folk estek is nagyon jó alkalmakat teremtenek.
- Testnevelő vagy, a II. Rákócziban tanítasz. Megfertőzted már a tanítványaidat a néptánccal?
- Vallom, a mozgás és a néptánc tökéletesen megfér egymás mellett. A Tekóban például néptánc szakkört tartok. Gondolhatod, hogy nem egyszerű a középiskolásokat rávenni erre. De már iskola ünnepségeken is szerepeltek a diákjaim , ezeknek köszönhetően élményekkel gazdagodtak. Pedig a társaik azt mondják, a néptánc nem annyira menő.
- Azt érzem, hogy neked a néptánc világa az igazi világ. Ebbe belefér másfajta zene és kultúra is?
- Persze. Mindenevő vagyok, zenében és kultúrában is. Most van az olimpia, például az ottani muzsika, tánc, kultúra is nagyon tetszik nekem. Bemelegítésekkor ha hiszed, ha ne, rockzenét, pörgős zenét használok, a gyerekek általános elképedésére. Levezetésképpen pedig előkerül a lágyabb, relaxációs dallam.
- Hogy kapcsolódsz ki? Ebben a világban vagy kirándulsz máshová is?
- Ebben. Nyáron például két hetet töltöttem Erdélyben. A néptánc annyira behálózta az életem, hogy ebben érzem jól magam. Ezt én nem tartom munkának és ez jelenti a pihenést is. Ezt szeretném megmutatni mindenkinek. A mai fiatalok nem mélyednek el semmiben, inkább mindenbe belekapnak, de egyiket sem csinálják rendesen. Én megtaláltam itt önmagam, igaz, ehhez 13 év kellett.
- Azért még az érdekelne, hogy van-e még olyan a bakancslistádon, ami a néptánc kapcsán hiányzik.
- Sok minden. Olyan táncok vannak, amiket még nem tudok. Olyan koreográfusok vannak, akikkel még nem találkoztam. Rengeteg helyen még nem voltam. Tudod, aki ebbe egyszer belekóstolt, az nem tudja magát függetleníteni ettől. Kiteljesedtem benne, nekem ez így jó…
Jáger Levente
Fotók: Anda Péter, Balogh Attila, Pozsgai Ákos, facebook.com
ÉLETRAJZ
Bischoff Ádám a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Szakközépiskolában és Gimnáziumban érettségizett, egyetemi tanulmányait Pécsen folytatta, testnevelés-történelem szakon végzett. Tizenhárom évet táncolt a Halas Táncegyüttesben, ahol 2010-2015. között oktatói feladatot is vállalt,először az idősebb korosztállyal foglalkozott, majd a fiatalokat is igyekezett megtanítani a néptánc rejtelmeire. 2009-2012. között a Mecsek Táncegyüttesben, 2012-2013-ban a komlói Pöndöly Táncegyüttesben táncolt. 2011-ben a Baranya megyei szólótánc-fesztiválon párosban a megye kiváló táncosa díjat nyerte el. 2012-ben pedig szerepelt a Felszállott a páva televíziós vetélkedőben. 2015. szeptemberében visszatért iskolájába, jelenleg a Rákóczi pedagógusa és néptánc szakkört vezet. Tavaly novembertől a Folk estek táncosa és táncház-vezetője.
